1Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.
1Laulujuhatajale: Issanda sulase Taaveti laul. Taavet rääkis selle laulu sõnad Issandale sel ajal, kui Issand oli ta päästnud kõigi ta vaenlaste käest ja Sauli käest.
2És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!
2Siis ta ütles: 'Sind ma armastan südamest, Issand, mu vägi!
3Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.
3Issand on mu kalju, mu mäelinnus ja mu päästja; mu Jumal on mu kalju, kus ma pelgupaika otsin, mu kilp ja abisarv, mu kõrge varjupaik!
4Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.
4'Kiidetud olgu Issand!' nõnda ma hüüan, ja ma pääsen oma vaenlaste käest.
5Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.
5Surma köidikud piirasid mind ja nurjatuse jõed tegid mulle hirmu.
6A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.
6Surmavalla köied ümbritsesid mind, surma võrgud sattusid mu ette.
7Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.
7Oma kitsikuses ma hüüdsin Issandat ja kisendasin oma Jumala poole. Ta kuulis mu häält oma templist ja mu appihüüd jõudis ta palge ette, ta kõrvu.
8Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.
8Siis värises ja vabises maa, mägede alused kõikusid ja põrusid üksteise vastu, sest ta viha süttis.
9Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.
9Suits tõusis ta sõõrmeist ja tuli ta suust oli neelamas, tulised söed lõõmasid tema seest.
10Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.
10Ta vajutas taeva ja tuli maha, ja ta jalge all oli tume pilv.
11Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.
11Ta sõitis keerubi peal ja lendas ning ta hõljus tuule tiibadel.
12A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.
12Ta pani enesele katteks pimeduse, majaks enda ümber mustavad veed, paksud pilved.
13Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.
13Kumast lõhkesid pilved ta ees, sadas rahet ja tuliseid süsi.
14És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.
14Issand müristas taevast ja Kõigekõrgem andis kuulda oma häält rahe ja tuliste sütega.
15És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.
15Ta heitis oma nooli ja pillutas neid, lõi kangesti välku, ja pani need sähvima.
16És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.
16Siis said nähtavaks vete sügavused ja maailma alused paljastusid sinu sõitluse läbi, Issand, sinu sõõrmete tuule puhangust.
17Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.
17Ta ulatas kõrgusest käe, ta võttis minu, ta tõmbas mu välja suurest veest.
18Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.
18Ta päästis minu mu tugeva vaenlase käest, mu vihkajate käest, sest nad olid vägevamad minust.
19Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.
19Nad tulid mu kallale mu õnnetuse päeval, aga Issand oli mulle toeks.
20És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.
20Ta tõi mu välja lagedale, ta päästis minu, sest tal oli minust hea meel.
21Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;
21Issand teeb mulle head mu õigust mööda, ta tasub mulle mu käte puhtust mööda.
22Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.
22Sest ma hoidsin Issanda teid ega taganenud õelasti Jumalast.
23Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.
23Sest kõik ta määrused on mu ees, ma ei ole hüljanud tema seadlusi.
24És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.
24Ma olin laitmatu tema ees ja hoidusin pahateost.
25És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.
25Seepärast Issand tasus mulle mu õigust mööda, mu käte puhtust mööda tema silma ees.
26Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.
26Heldele sa osutad heldust, laitmatu mehe vastu sa oled laitmatu;
27A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.
27puhta vastu sa oled puhas ja kõvera vastu sa osutud keeruliseks.
28Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;
28Sest sina päästad viletsa rahva, aga alandad suurelised silmad.
29Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.
29Sest sina süütad mu lambi; Issand, mu Jumal, valgustab mu pimedust.
30Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.
30Sest sinuga ma jooksen väehulga kallale, oma Jumalaga ma hüppan üle müüri.
31Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.
31Jumala tee on laitmatu, Issanda kõne on sulatatud puhtaks; tema on kilbiks kõigile, kes tema juures pelgupaika otsivad.
32Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?
32Sest kes on Jumal peale Issanda? Ja kes muu on kalju, kui mitte meie Jumal?
33Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:
33See on Jumal, kes paneb rammu mu vööle ja teeb laitmatuks mu tee.
34Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.
34Ta teeb mu jalad emahirve jalgade sarnaseks ja paneb mind seisma mu kõrgustikele.
35Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.
35Ta õpetab mu käsi sõdima ja mu käsivart vaskambu vinnastama.
36És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.
36Sa annad mulle oma päästekilbi, su parem käsi toetab mind, su abi teeb mind suureks.
37Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.
37Sa teed maa avaraks mu sammule, et mu luupeksed ei libiseks.
38Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.
38Ma tahan jälitada oma vaenlasi ja nad kätte saada ega taha tulla tagasi enne, kui olen teinud neile lõpu.
39Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.
39Ma tahan nad purustada, nõnda et nad ei saa tõusta, vaid langevad mu jalge alla.
40Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.
40Sa vöötad mind rammuga sõja jaoks, sa surud maha mu alla need, kes tõusevad mu vastu.
41És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.
41Sa pöörad minu poole mu vaenlaste selja, ma hävitan oma vihamehed.
42Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.
42Nad hüüavad appi, aga päästjat ei ole; nad hüüavad Issanda poole, aga tema ei vasta neile.
43És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.
43Nüüd ma hõõrun nad pihuks nagu tolmu tuule ees; ma põrmustan nad nagu tänavate pori.
44Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.
44Sina päästad mind rahva riidlemistest; sa sead mind rahvaste peaks. Hõimud, keda ma ei tunne, hakkavad mind orjama.
45A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.
45Kuuldes minust nad kuulevad mu sõna, võõra rahva lapsed meelitavad mind.
46Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.
46Võõra rahva lapsed nõrkevad ja väljuvad värisedes oma linnustest.
47Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!
47Issand elab, kiidetud olgu mu kalju! Ülistatud olgu mu päästmise Jumal,
48Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;
48Jumal, kes mulle annab kättemaksu ja alistab mulle rahvad!
49A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.
49Sina, kes mind päästad mu vaenlaste käest, sa ülendad mu mulle vastuhakkajate üle ja vabastad mu vägivallameeste käest.
50Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]
50Sellepärast ma tahan, Issand, sind tänada rahvaste seas ja laulda kiitust su nimele.
51Sina teed suureks oma kuninga võidud ning osutad heldust oma võitule, Taavetile ja tema soole igavesti!'