1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
1Laulujuhatajale: Taaveti laul.
2Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
2Issand, sinu võimusest rõõmutseb kuningas; kui väga ilutseb ta sinu abist!
3Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.
3Sa andsid temale, mida ta süda himustas, ja tema huulte igatsust sa ei keelanud! Sela.
4Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
4Sest sa tulid temale vastu heade õnnistustega; sa panid temale pähe kuldkrooni.
5Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.
5Ta palus sinult elu; sina andsid talle pika ea igaveseks ja alatiseks.
6Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
6Suur on tema au, kui sa tema päästad; hiilguse ja toreduse paned sa tema peale.
7Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.
7Sest sa paned ta õnnistuseks igavesti; sa teed ta õnnelikuks oma palge rõõmuga.
8Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
8Sest kuningas loodab Issanda peale ja Kõigekõrgema helduses ta ei kõigu.
9Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.
9Sinu käsi leiab kõik su vaenlased, su parem käsi leiab su vihkajad.
10Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.
10Sa paned nad otsekui põlevasse ahju, kui sa oma palet näitad; Issand neelab nad ära oma vihas, ja tuli sööb nad ära.
11Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.
11Nende järeltuleva soo sa hävitad ära maa pealt ja nende seemne inimlaste seast.
12Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
12Sest nemad püüdsid sulle kurja teha; nad sepitsesid kavalat nõu su vastu, aga nad ei suutnud midagi teha.
13Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ (Psalms 21:14) Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! ]
13Sest sina sunnid nad selga pöörama, oma vibudega sihid sa neile näkku.
14Tõuse kõrgele, Issand, oma võimuses: me tahame laulda ja ülistada sinu vägevust!