1Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
1Laulujuhatajale: viisil 'Koiduaegne emahirv'; Taaveti laul.
2Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2Mu Jumal, mu Jumal, miks sa mu maha jätsid? Kaugel mu päästest on mu oigamissõnad.
3Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3Mu Jumal, päeval ma hüüan, aga sa ei vasta, ja ööselgi, kuid ei leia enesele rahu.
4Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4Ja ometi oled sina püha, kelle trooniks on Iisraeli kiituslaulud.
5Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
5Sinu peale lootsid meie esiisad, lootsid, ja sina päästsid nad;
6Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6nad kisendasid sinu poole ja pääsesid, nad lootsid sinu peale ega jäänud häbisse.
7De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7Aga mina olen ussike ja mitte mees, inimeste teotada ja halb rahva meelest.
8A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8Kõik, kes mind näevad, irvitavad mu üle; nad ajavad suu ammuli, vangutavad pead:
9Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
9'Ta on kõik veeretanud Issanda peale; see päästku ta, kiskugu ta välja hädast, sest tal on ju temast hea meel.'
10Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
10Jah, sina oled see, kes tõi mind välja üsast, kes kaitses mind mu ema rinnal.
11Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
11Sinu hooleks ma olen jäetud lapsekojast, mu ema üsast alates oled sina minu Jumal.
12Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12Ära ole minust kaugel, sest kitsikus on ligi, sest abimeest ei ole!
13Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13Palju härjavärsse ümbritseb mind, Baasani sõnnid piiravad mind.
14Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14Nad ajavad oma lõuad ammuli mu vastu nagu lõvi, kes murrab ja möirgab.
15Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
15Ma olen välja valatud otsekui vesi ja kõik mu luud-liikmed on koost ära. Mu süda on nagu vaha, ta on sulanud mu sisikonnas.
16Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16Mu neel on kuiv nagu potitükk ja mu keel on kinni suulae küljes, surmapõrmu paigutad sa minu.
17Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17Sest koerad ümbritsevad mind, tigedate hulk keerleb mu ümber; nad purevad mu käsi ja jalgu,
18Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
18ma võin lugeda kõiki oma luid. Nemad aga vahivad mulle otsa ja parastavad mind.
19Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19Nad jagavad mu rõivad eneste vahel ja heidavad liisku mu kuue pärast.
20De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.
20Aga sina, Issand, ära ole kaugel, mu vägi, tõtta mulle appi!
21Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.
21Tõmba mu hing ära mõõga eest, koera käest mu ainuke!
22Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22Päästa mind lõvi suust ja metshärgade sarvede eest! - Sa vastasid mulle! -
23Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23Ma tahan su nime kuulutada oma vendadele, keset kogudust ma tahan kiita sind.
24Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!
24Teie, kes Issandat kardate, kiitke teda, kõik Jaakobi sugu, austage teda! Ja värisege tema ees, kõik Iisraeli sugu!
25Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25Sest ta ei pannud halvaks ega põlanud viletsa häda ega varjanud oma palet tema eest, vaid kuulis, kui ta kisendas tema poole.
26Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.
26Sinu kohta käib mu kiituslaul suures koguduses, ma tasun oma tõotused nende ees, kes teda kardavad.
27Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!
27Vaesed saavad süüa ning saavad kõhud täis; Issandat kiidavad, kes teda otsivad. Teie südamed elagu igavesti!
28Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.
28Kõik maailma ääred tuletavad teda meelde ja pöörduvad tagasi Issanda juurde; ja sinu ette kummardavad kõik rahvaste suguvõsad.
29Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29Sest Issanda päralt on kuninglik võim ja ta valitseb rahvaid.
30Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30Kõik ilmamaa võimsad kummardagu tema ette; tema ette vajugu põlvili kõik, kes lähevad alla põrmu ja kelle hinge ta ei jäta ellu.
31Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]
31Tulevane sugu teenib teda, Issandast jutustatakse tulevasele põlvele.
32Nad tulevad ja kuulutavad tema õigust, vastsündivale rahvale jutustades, et tema on seda teinud.