1Dávid zsoltára. nem szûkölködöm.
1Taaveti laul. Issand on mu karjane, mul pole millestki puudust.
2Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.
2Haljale aasale paneb ta mind lebama, hingamisveele saadab ta mind;
3Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.
3tema kosutab mu hinge. Ta juhib mind õiguse rööbastesse oma nime pärast.
4Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.
4Ka kui ma kõnniksin pimedas orus, ei karda ma kurja, sest sina oled minuga; su karjasekepp ja su sau, need trööstivad mind.
5Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.
5Sa katad mu ette laua mu vastaste silma all; sa võiad mu pead õliga, mu karikas on pilgeni täis.
6Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
6Ainult headus ja heldus järgivad mind kõik mu elupäevad ja ma jään Issanda kotta eluajaks.