1Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.
1Taaveti laul sellest ajast, kui ta oli Juuda kõrbes.
2Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;
2Jumal, sina oled mu Jumal, sind ma otsin vara. Sinu järele januneb mu hing, sind ihaldab mu ihu nagu kuival ja põuasel maal, kus pole vett.
3Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.
3Nõnda ma vaatasin sind pühamus, et näha su väge ja su auhiilgust.
4Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.
4Sest sinu heldus on parem kui elu; mu huuled ülistavad sind.
5Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.
5Nõnda ma tahan sind tänada oma eluaja; sinu nimel ma tõstan üles oma pihud.
6Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!
6Nagu rasvast ja õlist täitub mu hing, mu suu kiidab sind hõiskehuulil,
7Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;
7kui ma sind meenutan oma voodis ja sinule mõtlen vahikordade ajal.
8Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.
8Sest sina olid mulle abiks ja su tiibade varju all ma võin hõisata.
9Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.
9Mu hing ripub su küljes, su parem käsi toetab mind.
10Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.
10Aga need, kes püüavad hävitada mu hinge, lähevad maa sügavustesse.
11Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]
11Nad tõugatakse mõõga ette, nad saavad rebaste saagiks.
12Aga kuningas rõõmutseb Jumalas; igaüks, kes tema juures vannub, võib kiidelda; sest nende suu suletakse, kes räägivad valet.