1Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
1Laulujuhatajale: Taaveti laul.
2Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.
2Kuule, Jumal, mu häält, kui ma kaeblen, hoia mu elu vaenlase hirmu eest!
3Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.
3Pane mind varjule tigedate salanõu eest, nende möllu eest, kes teevad nurjatust,
4A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.
4kes oma keelt ihuvad nagu mõõka, sihivad kibedaid sõnu nagu nooli,
5Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.
5et salajas maha lasta laitmatu! Äkitselt nad lasevadki ta maha ega karda midagi.
6Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?
6Neid kinnitatakse kurjades kavatsustes, nad õhutavad üksteist salajasi võrke panema, nad ütlevad: 'Kes meid näeb?'
7Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.
7Nemad mõtlevad jultunud tegudele: 'Me oleme valmis, kava on hästi kavatsetud!' Sest sügav on mehe sisemus ning süda.
8De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
8Kuid Jumal laseb nad maha, neid haavatakse äkilise noolega.
9És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.
9Ta paneb nad komistama nende keele pärast, kõik, kes neid näevad, vangutavad pead.
10Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]
10Ja kõik inimesed hakkavad kartma ja kuulutama Jumala tööd ning aru saama tema tegudest.
11Õige rõõmustab Issandas ja otsib pelgupaika tema juures; ja kõik hõiskavad, kes on õiglased südamelt.