1Ének; Aszáf zsoltára.
1Aasafi laul ja lugu.
2Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2Jumal, ära ole nii vait, ära vaiki! Ära jää vagusi, mu Jumal!
3Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyûlölõid fejöket emelik.
3Sest vaata, su vaenlased möllavad ja su vihkajad ajavad pea püsti.
4Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szõnek.
4Sinu rahva vastu nad sepitsevad kavatsusi ja peavad nõu sinu varju all olijate vastu.
5Ezt mondják: Jertek, veszessük el õket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5Nad ütlevad: 'Lähme ja hävitame nad rahvaste seast, nõnda et Iisraeli nimegi ei mäletata enam!'
6Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6Sest nemad on ühel meelel pidanud nõu ja teinud lepingu sinu vastu:
7Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7Edomi telgid ja Ismaeli, Moabi ja Hagri rahvas,
8A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8Gebal ja Ammon ja Amalek, Vilistimaa ja Tüürose elanikud.
9Az asszir is szövetkezett velök, segítõjévé lettek a Lót fiainak. Szela.
9Ka Assur on heitnud nende kilda, nad on Loti lastele käsivarreks. Sela.
10Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10Tee neile nõnda, nagu sa tegid Midjanile, nagu Siiserale, nagu Jaabinile Kiisoni jõe ääres!
11A kik elvesztek vala Endornál, [és] a föld szemetjévé lõnek.
11Nad hävitati Eendoris; nad said sõnnikuks mullale.
12Tedd õket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12Tee nende ülemad Oorebi ja Seebi sarnaseks ja kõik nende maavalitsejad Sebahi ja Salmuna taolisteks,
13A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13kes ütlesid: 'Me omandame enestele Jumala aasad!'
14Én Istenem! Tedd õket olyanokká, a milyen a porfelhõ, [és ]a milyen a polyva a szél elõtt;
14Mu Jumal, tee nad ohakakera sarnaseiks, nagu põhk tuule kätte!
15Olyanokká, mint a tûz, a mely meggyújtja az erdõt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15Nõnda nagu tuli põletab metsa ja leek paneb lõõmama mäed,
16Így kergesd õket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd õket!
16nõnda aja neid taga oma marutuulega ja tee neile hirmu oma tuulispeaga!
17Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17Täida nende silmad häbistusega, et nad otsiksid sinu nime, Issand!
18Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak, [ (Psalms 83:19) Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges [Isten] az egész földön. ]
18Häbenegu nad ja ehmugu ikka ja igavesti; jäägu nad häbisse ja mingu hukka
19ning tundku, et sina, Issand, üksi oma nimega oled Kõigekõrgem üle kogu ilmamaa!