¹Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.

¹Sejak lahir manusia itu lemah, tidak berdaya; hidupnya singkat serta penuh derita.

²Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

²Ia bersemi dan layu seperti kembang; lenyap seperti bayangan, terus menghilang.

³Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

³Ya Allah, masakan Engkau mau memandangku, dan menghadapkan aku ke pengadilan-Mu!

⁴Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

⁴Dapatkah manusia yang berdosa mendatangkan hal yang sempurna?

⁵Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

⁵Jumlah umur manusia sudah Kautentukan; jumlah bulannya sudah Kaupastikan. Kautetapkan pula batas-batas hidupnya; tidak mungkin ia melangkahinya.

⁶Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

⁶Biarkanlah ia beristirahat, jangan ganggu dia; supaya ia dapat menikmati hidupnya sampai selesai tugasnya.

⁷Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.

⁷Masih ada harapan bagi pohon yang ditebang; ia akan bertunas lagi, lalu bercabang.

⁸Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

⁸Meskipun di dalam tanah akarnya menjadi lapuk, dan tanggulnya mati karena busuk,

⁹A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

⁹tetapi bila disentuh air, ia tumbuh lagi; seperti tanaman muda, tunas-tunasnya muncul kembali.

¹⁰De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?

¹⁰Tapi bila manusia mati, habis riwayatnya; ia meninggal dunia, lalu ke mana perginya?

¹¹Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

¹¹Seperti air menguap dari dalam telaga, seperti sungai surut sampai habis airnya,

¹²Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.

¹²begitu pula manusia yang telah mati: ia tidak akan dapat bangkit kembali. Ia tak akan terjaga selama langit masih ada, tak pernah lagi bangun dari tidurnya.

¹³Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

¹³Sembunyikanlah aku di dalam dunia orang mati; lindungilah aku sampai Kau tidak marah lagi. Tapi tentukanlah waktu untuk mengingat diriku.

¹⁴Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

¹⁴Sebab, apabila manusia mati, dapatkah ia hidup kembali? Hari demi hari aku menunggu sampai masa pahitku ini lalu.

¹⁵Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

¹⁵Maka Engkau akan memanggil aku, dan aku pun akan memberi jawaban; Engkau akan sayang lagi kepadaku, makhluk yang Kauciptakan.

¹⁶De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

¹⁶Lalu akan Kauawasi setiap langkahku, tapi tidak lagi Kauperhatikan dosaku.

¹⁷Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.

¹⁷Dosaku akan Kauampuni dan Kausingkirkan; salahku waktu dulu akan Kauhapuskan.

¹⁸Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;

¹⁸Kelak gunung-gunung akan runtuh dan porak poranda, dan gunung batu yang kokoh bergeser dari tempatnya.

¹⁹A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

¹⁹Batu-batu akan dikikis oleh air yang mengalir kuat; tanah akan dihanyutkan oleh hujan yang lebat. Demikianlah Kauhancurkan harapan manusia.

²⁰Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.

²⁰Kaukalahkan dia untuk selama-lamanya; Kausuruh dia pergi dan Kauubah wajahnya.

²¹Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.

²¹Anak-anaknya menjadi orang mulia, tetapi ia tidak mengetahuinya. Dan apabila mereka menjadi hina, tak ada yang memberitahukan kepadanya.

²²Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.

²²Hanya nyeri tubuhnya yang dirasakannya; hanya pilu hatinya yang dideritanya."