¹Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:

¹Ayub meneruskan uraiannya, katanya, "Demi Allah yang hidup, yang tak memberi keadilan kepadaku,

²Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,

²(27:1)

³Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

³aku bersumpah: Selama Allah masih memberi napas kepadaku, selama nyawa masih ada dalam badanku,

⁴Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

⁴bibirku tak akan menyebut kata dusta, lidahku tak akan mengucapkan tipu daya.

⁵Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

⁵Jadi, tak mau aku mengatakan bahwa kamu benar; sampai mati pun kupertahankan bahwa aku tak cemar.

⁶Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

⁶Aku tetap berpegang kepada kepatuhanku, dan hati nuraniku pun bersih selalu.

⁷Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

⁷Semoga musuhku dihukum sebagai pendurhaka, dan lawanku dihajar sebagai orang durjana.

⁸Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?

⁸Adakah harapan bagi orang dursila pada saat Allah menuntut jiwanya?

⁹Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?

⁹Apakah Allah akan mendengar tangisnya bilamana kesulitan menimpa dia?

¹⁰Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

¹⁰Seharusnya ia merindukan kesenangan dari Allah, dan berdoa kepada-Nya tanpa merasa lelah.

¹¹Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

¹¹Kamu akan kuajari tentang besarnya kuasa Allah, kuberitahukan kepadamu rencana Yang Mahakuasa.

¹²Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

¹²Tetapi, kamu semua telah melihatnya sendiri. Jadi, mengapa kamu berikan nasihat yang tak berarti?"

¹³Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

¹³Maka berkatalah Zofar, "Beginilah caranya Allah Yang Mahakuasa menghukum orang yang lalim dan durhaka.

¹⁴Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

¹⁴Jika anaknya banyak, mereka akan mati dalam perang dan anak cucunya akan hidup berkekurangan.

¹⁵Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.

¹⁵Sanaknya yang masih ada, mati karena wabah, dan janda-jandanya tidak menangisi mereka.

¹⁶Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

¹⁶Boleh saja peraknya bertimbun-timbun dan pakaiannya bersusun-susun,

¹⁷Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

¹⁷tetapi perak dan pakaian itu semua akan menjadi milik orang yang tulus hatinya.

¹⁸Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.

¹⁸Rumah orang jahat rapuh seperti sarang laba-laba, hanya rumah sementara seperti gubug seorang penjaga.

¹⁹Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

¹⁹Ia membaringkan diri sebagai orang kaya, tetapi ia tak dapat mengulanginya, ketika ia bangun dari tidurnya, sudah hilang lenyaplah kekayaannya.

²⁰Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

²⁰Kedahsyatan menimpa seperti air bah yang datang tiba-tiba. Angin ribut di malam hari meniup dan menyeret dia pergi.

²¹Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.

²¹Angin timur mengangkat dia, dan menyapunya dari rumahnya.

²²[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.

²²Ia dilanda tanpa kasihan, dan terpaksa lari mencari perlindungan.

²³Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.

²³Jatuhnya disambut orang dengan tepuk tangan; di mana-mana ia mendapat penghinaan."