¹Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.

¹Kemudian Ayub mulai berbicara dan mengutuki hari kelahirannya, katanya,

²És szóla Jób, és monda:

²"Ya Allah, kutukilah hari kelahiranku, dan malam aku mulai dikandung ibuku!

³Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

³(3:2)

⁴Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

⁴Ya Allah, jadikanlah hari itu gelap, hapuskan dari ingatan-Mu hingga lenyap; janganlah Engkau biarkan pula cahaya cerah menyinarinya.

⁵Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

⁵Jadikanlah hari itu hitam kelam, gelap gulita, kabur dan suram; liputilah dengan awan dan mega, tudungilah dari sinar sang surya.

⁶Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

⁶Hendaknya malam itu dihilangkan dari hitungan tahun dan bulan; jangan lagi dikenang, jangan pula dibilang.

⁷Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

⁷Biarlah malam itu penuh kegelapan tiada kemesraan, tiada kegembiraan.

⁸Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

⁸Hai orang perdukunan dan pengendali Lewiatan, timpalah hari itu dengan sumpah dan kutukan;

⁹Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

⁹jangan sampai bintang kejora bersinar, jangan biarkan sinar fajar memancar! Biarlah malam itu percuma menunggu datangnya hari dan harapan yang baru.

¹⁰Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

¹⁰Terkutuklah malam celaka ketika aku dilahirkan bunda, dan dibiarkan menanggung sengsara.

¹¹Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

¹¹Mengapa aku tidak mati dalam rahim ibu, atau putus nyawa pada saat kelahiranku?

¹²Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

¹²Mengapa aku dipeluk ibuku dan dipangkunya, serta disusuinya pada buah dadanya?

¹³Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

¹³Sekiranya pada saat itu aku berpulang, maka aku tidur dan mengaso dengan tenang,

¹⁴Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

¹⁴seperti para raja dan penguasa dahulu kala, yang membangun kembali istana zaman purba.

¹⁵Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

¹⁵Aku tertidur seperti putra raja, yang mengisi rumahnya dengan perak kencana.

¹⁶Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

¹⁶Mengapa aku tidak lahir tanpa nyawa supaya tidurku lelap dan terlena?

¹⁷Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

¹⁷Di sana, di dalam kuburan, penjahat tidak melakukan kejahatan, dan buruh yang habis tenaga dapat melepaskan lelahnya.

¹⁸A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

¹⁸Juga tawanan merasa lega, bebas dari hardik para penjaga.

¹⁹Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

¹⁹Di sana semua orang sama: yang tenar dan yang tidak ternama. Dan para budak bebas akhirnya.

²⁰Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

²⁰Mengapa manusia dibiarkan terus hidup sengsara? Mengapa terang diberi kepada yang duka?

²¹A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

²¹Mereka lebih suka kuburan daripada harta, menanti maut, tapi tak kunjung tiba.

²²A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

²²Kebahagiaan baru dapat dirasakan bila mereka mati dan dikuburkan.

²³A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

²³Masa depan mereka diselubungi oleh Allah, mereka dikepung olehnya dari segala arah.

²⁴Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

²⁴Gantinya makan aku mengeluh, tiada hentinya aku mengaduh.

²⁵Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

²⁵Segala yang kucemaskan, menimpa aku, segala yang kutakuti, melanda aku.

²⁶Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

²⁶Bagiku tiada ketentraman, aku menderita tanpa kesudahan."