1Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
1Di tepi sungai-sungai Babel kami duduk dan menangis bila teringat Sion.
2A fûzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
2Pada pohon-pohon gandarusa di negeri itu kami gantungkan kecapi kami.
3Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
3Orang-orang yang menawan kami menyuruh kami menyanyi untuk mereka. Orang-orang yang menindas kami menyuruh kami menyanyikan lagu-lagu gembira, "Nyanyikanlah bagi kami lagu-lagu dari Sion!"
4Hogyan énekelnõk az Úrnak énekét idegen földön?!
4Mungkinkah di negeri asing kami menyanyi bagi TUHAN?
5Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
5Biarlah aku tak bisa lagi menyanyi jika aku melupakan engkau, Yerusalem!
6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
6Biarlah aku tak bisa lagi menyanyi jika aku melupakan engkau dan tidak menjadikan engkau kesukaanku!
7Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
7Ya TUHAN, ingatlah perbuatan orang Edom pada waktu Yerusalem dimusnahkan. Mereka berkata, "Robohkanlah, robohkanlah sampai ke dasar-dasarnya!"
8Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
8Hai Babel, engkau akan dibinasakan! Berbahagialah orang yang membalas kepadamu kejahatan yang kaulakukan terhadap kami.
9Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
9Berbahagialah orang yang mengambil bayi-bayimu dan mencampakkannya ke bukit batu!