¹A mikor gyógyítani akarnám Izráelt, akkor tudódik ki Efraim vétke és Samaria gonoszsága; mert csalárdul cselekesznek, tolvaj tör be, és rabló fosztogat az utczán.

¹“Kai norėjau pagydyti Izraelį, paaiškėjo Efraimo kaltė ir Samarijos nedorybės. Jie apgaudinėja, vagys įsilaužia į namus, plėšikų gaujos plėšia gatvėse.

²És eszökbe sem veszik, hogy emlékezem minden gonoszságukra. Most körülvették õket az õ cselekedeteik, a melyek színem elõtt vannak.

²Jie nepagalvoja, kad Aš prisimenu jų nedorybes! Dabar jų darbai apsupo juos, jie visi yra mano akivaizdoje.

³Gonoszságukkal gyönyörködtetik a királyt, és hazugságaikkal a fejedelmeket.

³Jų nedorybėmis džiaugiasi karalius, jų apgaulėmis­kunigaikščiai.

⁴Mindnyájan házasságtörõk; olyanok, mint a kemencze, a melyet befût a sütõ; szünetel a tüzeléssel, a tészta bekovászolásától annak megkeléséig.

⁴Jie visi yra svetimautojai kaip pakūrenta krosnis, kurios nebereikia kurstyti nuo tešlos įmaišymo iki iškilimo.

⁵Királyunk napján a fejedelmek beteggé lesznek a bor hevétõl; csúfolóknak nyújtja az õ kezét.

⁵Karaliaus dieną kunigaikščiai susirgo nuo vyno, jis ištiesė ranką akiplėšoms.

⁶Mert, mint a kemencze, közelednek álnokságukban az õ szívökkel. Egész éjszaka alszik az õ sütõjök; reggel ég, mint a lángoló tûz.

⁶Jų širdys paruoštos kaip krosnis­kepėjas miega naktį, o rytą ugnis įsiliepsnoja.

⁷Mindnyájan tüzesek, mint a sütõ kemencze, és megemésztik biráikat. Királyaik mind elhullottak. Nincs köztök senki, a ki hozzám kiáltana.

⁷Jie visi, įkaitę kaip krosnis, prarijo savo teisėjus. Visi jų karaliai krito, bet nė vienas tarp jų nesišaukia manęs.

⁸Efraim összekeveredett a népekkel. Olyanná lõn az Efraim, mint a meg nem fordított pogácsa.

⁸Efraimas maišosi su tautomis! Jis yra lyg neapverstas paplotis.

⁹Idegenek emésztik erejét, de õ nem veszi észre. Õsz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre.

⁹Svetimšaliai suėdė jo jėgą, bet jis to nepastebėjo; plaukai jam pražilo, bet jis to nežinojo.

¹⁰Izráel ellen az õ büszkesége tesz tanúbizonyságot, és még sem térnek vissza az Úrhoz, az õ Istenökhöz, és nem keresik õt mindennek daczára sem.

¹⁰Izraelio išdidumas liudija prieš jį patį. Bet jie vis dėlto nesugrįžta pas Viešpatį, savo Dievą, ir neieško Jo.

¹¹És olyan lett Efraim, mint az együgyû galamb: balgatag! Égyiptomhoz kiáltanak, Assiriához folyamodnak.

¹¹Efraimas elgiasi kaip kvailas balandis: tai šaukiasi Egipto, tai bėga į Asiriją.

¹²De] a mint mennek, kiterjesztem hálómat ellenök; levonszom õket, mint az ég madarát; megbüntetem õket az õ gyülekezetöknek [adott] kijelentés szerint.

¹²Jiems einant, Aš ištiesiu tinklą­kaip padangių paukščius juos pagausiu; bausiu juos, kaip esu jiems sakęs.

¹³Jaj nékik, mert eltávoztak én tõlem! Pusztulás reájok, mert vétkeztek ellenem. Én ugyan megszabadítanám õket; de õk hazugságot szólnak ellenem!

¹³Vargas jiems, nes jie pasitraukė nuo manęs! Sunaikinimas jiems, nes jie sukilo prieš mane! Aš išpirkau juos, bet jie kalbėjo melą.

¹⁴És nem kiáltanak hozzám szívökbõl, hanem ordítoznak ágyasházaikban; a búza és a must miatt gyûlnek egybe; ellenem fordulnak.

¹⁴Jie nesišaukė manęs nuoširdžiai, kai dejavo savo guoliuose. Dėl javų ir vyno jie susirinko, bet prieš mane maištavo.

¹⁵Pedig én tanítottam [õket,] én erõsítettem meg karjokat, és õk mégis gonoszt gondolnak ellenem.

¹⁵Nors Aš juos mokiau ir stiprinau, tačiau jie piktu man atlygindavo.

¹⁶Megtérnek, [de] nem a magasságos [Istenhez.] Olyanok, mint a csalárd kézív. Fegyvertõl hullnak el fejedelmeik, az õ nyelvöknek mérge miatt. Ez lesz gyalázatjok Égyiptom földén.

¹⁶Jie kreipėsi, bet ne į Aukščiausiąjį, jie kaip netikras ginklas. Jų kunigaikščiai žus nuo kardo dėl jų akiplėšiškumo, Egipto žemė tyčiosis iš jų”.