¹Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, [úgy jön] az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen!

¹“Pūskite trimitą! Erelis leidžiasi ant Viešpaties namų, nes jie sulaužė mano sandorą ir pažeidė įstatymą.

²Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet!

²Izraelis šauksis manęs: ‘Mano Dieve! Mes pažįstame Tave’.

³Megvetette Izráel a jót, kergesse [hát] az ellenség.

³Izraelis atmetė tai, kas gera, priešas persekios jį!

⁴Királyt emeltek õk; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökbõl és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen.

⁴Jie išsirinko karalius be manęs ir paskyrė kunigaikščius be mano žinios. Iš sidabro ir aukso jie pasidirbdino stabų sau patiems sunaikinti.

⁵Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták?

⁵Samarija, tavo veršis atmetė tave. Mano rūstybė dega prieš tave, ar ilgai dar Izraelis neapsivalys?

⁶Mert ez is Izráelbõl való! kézmûves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja!

⁶Amatininkas padirbo jį, todėl jis ne dievas. Samarijos veršis bus paverstas dulkėmis.

⁷Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt.

⁷Kas sėja vėją, pjaus audrą. Tuščios varpos neneš grūdų, o jei ir neštų, svetimieji juos surytų.

⁸Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, [a melyen] nincs gyönyörûség.

⁸Izraelis prarytas. Dabar jis bus tarp pagonių kaip nenaudingas indas.

⁹Mert õk Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretõket bérelnek.

⁹Jis išėjo į Asiriją kaip vienišas laukinis asilas. Efraimas pasisamdė meilužių.

¹⁰De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyûjtöm õket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétõl.

¹⁰Nors jie samdo svetimšalius, tačiau Aš juos greitai išsklaidysiu, jie nebeturės nei karaliaus, nei kunigaikščių.

¹¹Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bûnre, bûnre vezették õt az oltárok.

¹¹Efraimas pasistatė daugybę aukurų, jie padėjo jam nusikalsti.

¹²Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat.

¹²Aš surašiau jam didžius dalykus savo įstatyme, bet jis palaikė juos svetimais.

¹³Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az õ álnokságukról, és megbünteti az õ vétkeiket; Égyiptomba fognak õk visszatérni.

¹³Jie aukoja aukas ir valgo mėsą, bet Viešpačiui jos nepatinka. Viešpats atsimins jų kaltes ir baus juos už nuodėmes­jie grįš į Egiptą.

¹⁴Most Izráel elfeledkezett az õ alkotójáról és palotákat épített; Júda megerõsített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az õ erõsségeit.

¹⁴Izraelis užmiršo savo Kūrėją ir statosi šventyklas, o Judas­sutvirtintus miestus. Bet Aš siųsiu ugnį į jų miestus, sudeginsiu jų rūmus”.