¹Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fõk lesznek az ítélettételben;

¹Štai karalius karaliaus teisume ir kunigaikščiai valdys teisingai.

²Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kõszál árnyéka a szomjúhozó földön.

²Kiekvienas iš jų bus kaip prieglauda nuo vėjo ar apsauga audroje: kaip vandens upeliai dykumoje ir kaip didelės uolos šešėlis tyruose.

³És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;

³Reginčiųjų akys matys ir girdinčiųjų ausys atidžiai klausysis.

⁴A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.

⁴Lengvabūdžiai supras pažinimą ir mikčiojančiųjų kalba bus aiški.

⁵Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkûnek.

⁵Kvailio nebevadins kilniu, apgaviko­garbingu.

⁶Mert a bolond [csak] bolondot beszél, és az õ szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhezõ lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.

⁶Kvailys kalba kvailystes, jo širdis siekia neteisybės. Jis veidmainiauja ir kalba neteisingai apie Viešpatį. Jis nepavalgydina alkano ir nepagirdo ištroškusio.

⁷A csalárdnak eszközei csalárdok, õ álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.

⁷Apgaviko sumanymai yra pikti, jis galvoja pakenkti vargšui teisme savo melais, nors beturtis ir kalba teisybę.

⁸De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

⁸Kilnus galvoja kilniai ir gina teisingumą.

⁹Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!

⁹Jūs, nerūpestingos moterys, klausykite mano balso; jūs, savimi pasitikinčios dukros, išgirskite mano kalbą.

¹⁰Kevés idõ multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.

¹⁰Metams praėjus, jūs, savimi pasitikinčios, išsigąsite, nes niekas vynuogių neberinks ir sodų vaisių nebeskins.

¹¹Reszkessetek, ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.

¹¹Išsigąskite ir drebėkite. Nusirenkite ir apsisiauskite ašutinėmis.

¹²Gyászolják az emlõket, a szép mezõket, a termõ szõlõtõket.

¹²Muškitės į krūtinę ir dejuokite, apgailėdamos gražius laukus ir derlingus vynuogynus.

¹³Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendõ városnak minden öröm-házait;

¹³Mano tautos derlingoje dirvoje ir gyvybės pilno miesto namų vietoje žels erškėčiai ir augs usnys.

¹⁴A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.

¹⁴Rūmai ištuštės, miesto triukšmas nutils, kalva ir stebėjimo bokštas virs lauku, kuriuo džiaugsis laukiniai asilai ir ganysis bandos.

¹⁵Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termõfölddé, és a termõföld erdõnek tartatik;

¹⁵Taip pasiliks, iki dvasia iš aukšto bus išlieta. Tada dykumos taps derlingais laukais ir miškais;

¹⁶És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termõföldön;

¹⁶teisingumas gyvens dykumoje ir teisumas pasiliks derlinguose laukuose.

¹⁷És lesz az igazság mûve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.

¹⁷Teisumo darbas bus taika, jo pasekmė­ramybė ir pasitikėjimas.

¹⁸Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.

¹⁸Mano tauta gyvens ramioje vietoje ir saugiuose namuose,

¹⁹De jégesõ hull és megdõl az erdõ, és a város elsülyedve elsülyed!

¹⁹kai kruša kris ant miško ir miestas nusileis į žemumą.

²⁰Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!

²⁰Palaiminti jūs sėsite prie vandenų, laisvai ten ganysis asilai ir jaučiai.