¹Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.

¹Pradžioje buvo Žodis, tas Žodis buvo pas Dievą, ir Žodis buvo Dievas.

²Ez kezdetben az Istennél vala.

²Jis pradžioje buvo pas Dievą.

³Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.

³Visa per Jį atsirado, ir be Jo neatsirado nieko, kas yra atsiradę.

⁴Õ benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

⁴Jame buvo gyvybė, ir gyvybė buvo žmonių šviesa.

⁵És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

⁵Šviesa šviečia tamsoje, ir tamsa jos neužgožė.

⁶Vala egy Istentõl küldött ember, kinek neve János.

⁶Buvo Dievo siųstas žmogus, vardu Jonas.

⁷Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen õ általa.

⁷Jis atėjo kaip liudytojas, kad paliudytų apie šviesą ir kad visi per jį įtikėtų.

⁸Nem õ vala a világosság, hanem [jött,] hogy bizonyságot tegyen a világosságról.

⁸Jis nebuvo šviesa, bet atėjo liudyti apie šviesą.

⁹Az igazi világosság eljött volt [már] a világba, a mely megvilágosít minden embert.

⁹Buvo tikroji šviesa, kuri apšviečia kiekvieną žmogų, ateinantį į pasaulį.

¹⁰A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg õt.

¹⁰Jis buvo pasaulyje, ir pasaulis per Jį atsirado, bet pasaulis Jo nepažino.

¹¹Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be õt.

¹¹Jis atėjo pas savuosius, ir savieji Jo nepriėmė.

¹²Valakik pedig befogadák õt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az õ nevében hisznek;

¹²Visiems, kurie Jį priėmė, Jis davė galią tapti Dievo vaikais­ tiems, kurie tiki Jo vardą,

¹³A kik nem vérbõl, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentõl születtek.

¹³kurie ne iš kraujo, ne iš kūno norų ir ne iš vyro norų, bet iš Dievo gimę.

¹⁴És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.

¹⁴Tas Žodis tapo kūnu ir gyveno tarp mūsų; mes regėjome Jo šlovę­šlovę Tėvo viengimio, pilno malonės ir tiesos.

¹⁵János bizonyságot tett õ róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kirõl mondám: A ki utánam jõ, elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.

¹⁵Jonas apie Jį liudija ir šaukia: “Čia Tas, apie kurį kalbėjau: Tas, kuris eina paskui mane, pirmesnis už mane yra, nes Jis buvo anksčiau už mane”.

¹⁶És az õ teljességébõl vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.

¹⁶Ir iš Jo pilnatvės mes visi gavome malonę po malonės.

¹⁷Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem [pedig] és az igazság Jézus Krisztus által lett.

¹⁷Nes Įstatymas buvo duotas per Mozę, o malonė ir tiesa atėjo per Jėzų Kristų.

¹⁸Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki [õt.]

¹⁸Dievo niekas niekada nėra matęs, tiktai viengimis Sūnus, Tėvo prieglobstyje esantis, mums Jį apreiškė.

¹⁹És ez a János bizonyságtétele, a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálembõl, hogy megkérdezzék õt: Kicsoda vagy te?

¹⁹Toks buvo Jono liudijimas, kai žydai iš Jeruzalės atsiuntė pas jį kunigų ir levitų paklausti: “Kas tu esi?”

²⁰És megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus.

²⁰Jis išpažino ir neišsigynė. Jis išpažino: “Aš nesu Kristus!”

²¹És kérdezék õt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És õ felele: Nem.

²¹Jie klausė: “Tai kas gi? Gal Elijas?” Jis atsakė: “Ne!”­“Tai gal tu pranašas?” Jis atsakė: “Ne!”

²²Mondának azért néki: Kicsoda vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, a kik minket elküldöttek: Mit mondasz magad felõl?

²²Tada jie tęsė: “Tai kas gi tu, kad mes galėtume duoti atsakymą tiems, kurie mus siuntė? Ką sakai apie save?”

²³Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, a mint megmondotta Ésaiás próféta.

²³Jis tarė: “Aš­‘dykumoje šaukiančiojo balsas: Ištiesinkite Viešpačiui kelią!’, kaip yra pasakęs pranašas Izaijas”.

²⁴És a küldöttek a farizeusok közül valók voltak:

²⁴Atsiųstieji buvo iš fariziejų.

²⁵És megkérdék õt és mondának néki: Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?

²⁵Jie dar jį paklausė: “Tai kodėl krikštiji, jei nesi nei Kristus, nei Elijas, nei pranašas?”

²⁶Felele nékik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de köztetek van, a kit ti nem ismertek.

²⁶Jonas jiems atsakė: “Aš krikštiju vandeniu,­bet tarp jūsų stovi Tas, kurio jūs nepažįstate.

²⁷Õ az, a ki utánam jõ, a ki elõttem lett, a kinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíjját megoldjam.

²⁷Jis yra Tas, kuris po manęs ateina, kuris pirmesnis už mane yra. Jam aš nevertas atrišti sandalų dirželio”.

²⁸Ezek Béthabarában lettek, a Jordánon túl, a hol János keresztel vala.

²⁸Tai atsitiko Betanijoje, anapus Jordano, kur Jonas krikštijo.

²⁹Másnap látá János Jézust õ hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bûneit!

²⁹Kitą dieną Jonas, matydamas pas jį ateinantį Jėzų, prabilo: “Štai Dievo Avinėlis, kuris naikina pasaulio nuodėmę!

³⁰Ez az, a kirõl én ezt mondám: Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõttem lett, mert elõbb volt nálamnál.

³⁰Čia Tas, apie kurį pasakiau: po manęs ateina vyras, kuris pirmesnis už mane yra, nes anksčiau už mane buvo.

³¹És én nem ismertem õt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek.

³¹Aš Jo nepažinojau, bet tam, kad Jis būtų apreikštas Izraeliui, atėjau krikštyti vandeniu”.

³²És bizonyságot tõn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égbõl, mint egy galambot; és megnyugovék õ rajta.

³²Jonas paliudijo, sakydamas: “Aš mačiau Dvasią, lyg balandį nusileidžiančią iš dangaus, ir Ji pasiliko ant Jo.

³³És én nem ismertem õt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel.

³³Aš Jo nepažinojau, bet Tas, kuris mane siuntė krikštyti vandeniu, man pasakė: ‘Ant ko pamatysi nusileidžiančią ir pasiliekančią Dvasią, bus Tas, kuris krikštys Šventąja Dvasia’.

³⁴És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.

³⁴Ir aš mačiau, ir liudiju, kad šitas yra Dievo Sūnus”.

³⁵Másnap ismét [ott] állt vala János és kettõ az õ tanítványai közül;

³⁵Kitą dieną vėl stovėjo Jonas ir du jo mokiniai.

³⁶És ránézvén Jézusra, a mint [ott] jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!

³⁶Išvydęs einantį Jėzų, jis tarė: “Štai Dievo Avinėlis!”

³⁷És hallá õt a két tanítvány, a mint szól vala, és követék Jézust.

³⁷Išgirdę tuos žodžius, abu mokiniai nusekė paskui Jėzų.

³⁸Jézus pedig hátrafordulván és látván, hogy követik azok, monda nékik:

³⁸Jėzus, atsigręžęs ir pamatęs juos sekančius, paklausė: “Ko ieškote?” Jie atsakė: “Rabi (tai reiškia: “Mokytojau”), kur gyveni?”

³⁹Mit kerestek? Azok pedig mondának néki: Rabbi, (a mi megmagyarázva azt teszi: Mester) hol lakol?

³⁹Jis jiems tarė: “Ateikite ir pamatysite”. Jie nuėjo, pamatė, kur Jis gyvena, ir tą dieną praleido pas Jį. Tai buvo apie dešimtą valandą.

⁴⁰Monda nékik: Jõjjetek és lássátok meg. Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon: vala pedig körülbelül tíz óra.

⁴⁰Vienas iš tų dviejų, kurie girdėjo Jono žodžius ir nusekė paskui Jėzų, buvo Simono Petro brolis Andriejus.

⁴¹A kettõ közül, a kik Jánostól [ezt] hallották és õt követték vala, András volt az egyik, a Simon Péter testvére.

⁴¹Jis pirmiausia susiieškojo savo brolį Simoną ir jam pranešė: “Radome Mesiją!” (išvertus tai reiškia: “Kristų”).

⁴²Találkozék ez elõször a maga testvérével, Simonnal, és monda néki: Megtaláltuk a Messiást (a mi megmagyarázva azt teszi: Krisztus);

⁴²Ir nusivedė jį pas Jėzų. Jėzus pažvelgė į jį ir tarė: “Tu esi Simonas, Jonos sūnus, o vadinsies Kefas” (išvertus tai reiškia: “Akmuo”).

⁴³És vezeté õt Jézushoz. Jézus pedig reá tekintvén, monda: Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hivatni (a mi megmagyarázva: Kõszikla).

⁴³Kitą dieną Jėzus panoro vykti į Galilėją. Jis sutiko Pilypą ir tarė jam: “Sek paskui mane!”

⁴⁴A következõ napon Galileába akart menni Jézus; és találkozék Fileppel, és monda néki: Kövess engem!

⁴⁴Pilypas buvo iš Betsaidos­Andriejaus ir Petro miesto.

⁴⁵Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.

⁴⁵Pilypas sutiko Natanaelį ir sako jam: “Radome Tą, apie kurį rašė Mozė Įstatyme ir pranašai­ Jėzų iš Nazareto, Juozapo sūnų”.

⁴⁶Találkozék Filep Nátánaellel, és monda néki: A ki felõl írt Mózes a törvényben, és a próféták, megtaláltuk a názáreti Jézust, Józsefnek fiát.

⁴⁶Natanaelis jam tarė: “Ar iš Nazareto gali būti kas gero?” Pilypas atsakė: “Ateik ir pažiūrėk!”

⁴⁷És monda néki Nátánael: Názáretbõl támadhat-é valami jó? Monda néki Filep: Jer és lásd meg!

⁴⁷Pamatęs ateinantį Natanaelį, Jėzus pasakė apie jį: “Štai tikras izraelitas, kuriame nėra klastos!”

⁴⁸Látá Jézus Nátánaelt õ hozzá menni, és monda õ felõle: Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.

⁴⁸O Natanaelis Jam sako: “Iš kur mane pažįsti?” Jėzus atsakė: “Prieš pakviečiant tave Pilypui, kai buvai po figmedžiu, Aš mačiau tave”.

⁴⁹Monda néki Nátánael: Honnan ismersz engem? Felele Jézus és monda néki: Mielõtt hítt téged Filep, láttalak téged, a mint a fügefa alatt voltál.

⁴⁹Natanaelis sušuko: “Rabi, Tu Dievo Sūnus, Tu Izraelio karalius!”

⁵⁰Felele Nátánael és monda néki: Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya!

⁵⁰Jėzus atsakė: “Tu tiki, kadangi pasakiau tave matęs po figmedžiu? Pamatysi dar didesnių dalykų”.

⁵¹Felele Jézus és monda néki: Hogy azt mondám néked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél. [ (John 1:52) És monda néki: Bizony, bizony mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok a megnyilt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára. ]

⁵¹Ir pridūrė: “Iš tiesų, iš tiesų sakau jums: nuo šiol jūs matysite atvirą dangų ir Dievo angelus, kylančius ir nusileidžiančius ant Žmogaus Sūnaus”.