1A hétnek elsõ [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.
1Pirmąją savaitės dieną, vos brėkštant, jos atėjo prie kapo, nešdamos paruoštus tepalus.
2És a követ a sírról elhengerítve találák.
2Jos rado akmenį nuritintą nuo kapo,
3És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
3o įėjusios vidun, neberado Viešpaties Jėzaus kūno.
4És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
4Moterys apstulbo ir nežinojo, ką daryti. Ir štai prie jų atsirado du vyrai spindinčiais drabužiais.
5És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?
5Jos išsigando ir nuleido akis, o tie vyrai tarė: “Kam ieškote gyvojo tarp mirusiųjų?
6Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
6Nėra Jo čia, Jis prisikėlė! Atsiminkite, ką Jis jums sakė, būdamas dar Galilėjoje:
7Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
7‘Žmogaus Sūnus turi būti atiduotas į nusidėjėlių rankas ir nukryžiuotas, o trečią dieną prisikelti!’ ”
8Megemlékezének azért az õ szavairól.
8Tuomet jos prisiminė Jėzaus žodžius
9És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
9ir, sugrįžusios nuo kapo, viską pranešė vienuolikai ir visiems kitiems.
10Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
10Tai buvo Marija Magdalietė, Joana, Jokūbo motina Marija ir kitos su jomis, kurios papasakojo tai apaštalams.
11De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.
11Jų žodžiai jiems pasirodė esą tuščios šnekos, ir jie moterimis nepatikėjo.
12Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
12Vis dėlto Petras pakilęs nubėgo prie kapo ir pasilenkęs pamatė tiktai drobules. Jis grįžo atgal, labai stebėdamasis tuo, kas atsitiko.
13És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
13Ir štai du iš jų tą pačią dieną keliavo į kaimą už šešiasdešimties stadijų nuo Jeruzalės, vadinamą Emausu.
14És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
14Jie kalbėjosi apie visus tuos įvykius.
15És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
15Jiems taip besikalbant ir besvarstant, prisiartino pats Jėzus ir ėjo kartu.
16De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.
16Jų akys buvo uždengtos, ir jie Jo neatpažino.
17Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?
17O Jis paklausė jų: “Apie ką kalbatės, eidami nuliūdę?”
18Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?
18Vienas iš jų, vardu Kleopas, atsakė Jam: “Nejaugi Tu esi vienintelis ateivis Jeruzalėje ir nežinai, kas joje šiomis dienomis atsitiko?”
19És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:
19Jėzus paklausė: “O kas gi?” Jie tarė Jam: “Su Jėzumi iš Nazareto, kuris buvo pranašas, galingas darbais ir žodžiais Dievo ir visos tautos akyse.
20És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.
20Aukštieji kunigai ir mūsų vadovai Jį pasmerkė mirti ir nukryžiavo.
21Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
21O mes vylėmės, kad Jis yra Tas, kuris atpirks Izraelį. Dabar po viso to jau trečia diena, kaip tai atsitiko.
22Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
22Be to, kai kurios mūsiškės moterys mus labai nustebino. Anksti rytą jos buvo nuėjusios pažiūrėti kapo
23És mikor nem találták az õ testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.
23ir nerado Jo kūno. Jos sugrįžo ir papasakojo regėjusios angelus, kurie sakę Jį esant gyvą.
24És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.
24Kai kurie iš mūsiškių buvo nuėję prie kapo ir rado viską, kaip moterys sakė, bet Jo paties nematė”.
25És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
25Tada Jis jiems tarė: “O jūs, neišmanėliai! Kokios nerangios jūsų širdys tikėti tuo, ką yra skelbę pranašai!
26Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?
26Argi ne taip turėjo Kristus kentėti ir įeiti į savo šlovę?”
27És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.
27Ir, pradėjęs nuo Mozės, primindamas visus pranašus, Jis aiškino jiems, kas visuose Raštuose apie Jį pasakyta.
28Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.
28Jie prisiartino prie kaimo, į kurį keliavo, ir Jis dėjosi einąs toliau.
29De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
29Bet jie sulaikė Jį, sakydami: “Pasilik su mumis! Vakaras arti, diena jau baigiasi”. Jis užsuko ir pasiliko su jais.
30És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
30Atsisėdęs su jais prie stalo, paėmė duoną, laimino, laužė ir davė jiems.
31És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
31Tada jų akys atsivėrė, ir jie pažino Jėzų, bet Jis pranyko jiems iš akių.
32És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
32O jie kalbėjo: “Argi mūsų širdys nedegė, kai Jis kelyje mums kalbėjo ir atvėrė Raštų prasmę?”
33És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
33Jie tuoj pat pakilo ir sugrįžo į Jeruzalę. Ten jie rado susirinkusius vienuolika ir kitus su jais,
34Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
34kurie tvirtino: “Viešpats tikrai prisikėlė ir pasirodė Simonui!”
35És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.
35O jie papasakojo, kas jiems atsitiko kelyje ir kaip jie pažino Jėzų, kai Jis laužė duoną.
36És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
36Jiems apie tai bekalbant, Jis pats atsirado tarp jų ir tarė: “Ramybė jums!”
37Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
37Sutrikę ir išsigandę, jie tarėsi matą dvasią.
38És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
38O Jis paklausė: “Ko taip sutrikote? Kodėl jūsų širdyse kyla abejonės?
39Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
39Pasižiūrėkite į mano rankas ir kojas. Juk tai Aš pats! Palieskite mane ir įsitikinsite: dvasia juk neturi kūno nei kaulų, kaip matote mane turint”.
40És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
40Tai taręs, Jis parodė jiems rankas ir kojas.
41Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
41Jiems iš džiaugsmo vis dar netikint ir stebintis, Jėzus paklausė: “Ar turite čia ko nors valgyti?”
42Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
42Jie padavė Jam gabalą keptos žuvies ir korį medaus.
43Melyeket elvõn, és elõttök evék.
43Jis paėmė ir valgė jų akyse.
44És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.
44Paskui Jėzus jiems tarė: “Ar ne tokie buvo mano žodžiai, kuriuos jums kalbėjau dar būdamas su jumis: turi išsipildyti visa, kas parašyta apie mane Mozės Įstatyme, Pranašuose ir Psalmėse”.
45Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.
45Tada Jis atvėrė jiems protą, kad jie suprastų Raštus,
46És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
46ir pasakė: “Parašyta, kad Kristus kentės ir trečią dieną prisikels iš numirusių
47És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.
47ir, pradedant nuo Jeruzalės, Jo vardu visoms tautoms bus skelbiama atgaila ir nuodėmių atleidimas.
48Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
48Jūs esate šių dalykų liudytojai.
49És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erõvel.
49Ir štai Aš atsiųsiu jums savo Tėvo pažadą. Jūs pasilikite Jeruzalės mieste, kol būsite apgaubti jėga iš aukštybių”.
50Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.
50Jėzus nusivedė juos iki Betanijos ir, iškėlęs rankas, palaimino juos.
51És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.
51Laimindamas Jis atsiskyrė nuo jų ir buvo paimtas į dangų.
52Õk pedig imádván õt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;
52Jie pagarbino Jį ir, didelio džiaugsmo kupini, sugrįžo į Jeruzalę.
53És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
53Jie nuolat buvo šventykloje ir šlovino bei laimino Dievą. Amen.