¹És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz.

¹Visas jų būrys pakilo ir nusivedė Jėzų pas Pilotą.

²És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja.

²Ten jie ėmė Jį kaltinti, sakydami: “Mes nustatėme, kad šitas kiršina tautą ir draudžia mokėti ciesoriui mokesčius, tvirtindamas esąs Kristus ir karalius”.

³Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!

³Pilotas Jį paklausė: “Ar Tu esi žydų karalius?” Jėzus atsakė: “Taip yra, kaip sakai”.

⁴Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben.

⁴Pilotas tarė aukštiesiems kunigams ir miniai: “Aš nerandu šitame žmoguje jokios kaltės”.

⁵De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.

⁵Bet jie visi atkakliai tvirtino: “Jis kursto tautą, mokydamas visoje Judėjoje, pradedant nuo Galilėjos iki čia”.

⁶Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ?

⁶Pilotas, išgirdęs minint Galilėją, paklausė, ar tas žmogus galilėjietis.

⁷És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.

⁷Sužinojęs, kad Jėzus iš Erodo valdų, nusiuntė Jį pas Erodą, kuris irgi buvo tomis dienomis Jeruzalėje.

⁸Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz.

⁸Erodas, išvydęs Jėzų, labai apsidžiaugė. Mat jis jau anksčiau troško Jį pamatyti, nes buvo daug apie Jį girdėjęs, ir tikėjosi išvysiąs Jį darant kokį nors stebuklą.

⁹Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki.

⁹Jis pateikė Jėzui daug klausimų, bet Jis jam neatsakinėjo.

¹⁰[Ott] állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt.

¹⁰Tuo tarpu aukštieji kunigai ir Rašto žinovai apstoję be paliovos Jį kaltino.

¹¹Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.

¹¹Tada Erodas su savo kariais Jėzų paniekino ir išjuokė. Po to aprengė Jį šviesiu drabužiu ir pasiuntė atgal Pilotui.

¹²És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással.

¹²Tą dieną Erodas ir Pilotas tapo draugais, o seniau jie pykosi.

¹³Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén,

¹³Pilotas, sušaukęs aukštuosius kunigus, vyresniuosius ir minią,

¹⁴Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok:

¹⁴pasakė jiems: “Jūs atvedėte man šitą žmogų, kaltindami Jį tautos kurstymu. Bet aš, Jį apklausęs jūsų akivaizdoje, neradau nė vienos Jam primetamos kaltės;

¹⁵De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ.

¹⁵taip pat ir Erodas, nes aš buvau nusiuntęs jus pas jį. Taigi Jis nėra padaręs nieko, kas būtų verta mirties bausmės.

¹⁶Megfenyítvén azért õt, elbocsátom.

¹⁶Aš tad Jį nuplakdinsiu ir paleisiu”.

¹⁷Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy [foglyot.]

¹⁷Mat per šventę Pilotas turėjo paleisti jiems vieną kalinį.

¹⁸De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!

¹⁸Tada jie visi kartu ėmė šaukti: “Mirtis šitam! Paleisk mums Barabą!”

¹⁹Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.

¹⁹Barabas buvo pasodintas į kalėjimą už kažkokį maištą mieste ir žmogžudystę.

²⁰Pilátus azért ismét felszólala, el akarván bocsátani Jézust;

²⁰Norėdamas paleisti Jėzų, Pilotas vėl kreipėsi į juos,

²¹De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt!

²¹bet jie nesiliovė šaukę: “Nukryžiuok Jį! Nukryžiuok!”

²²Õ pedig harmadszor [is] monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom!

²²Jis trečią kartą prabilo į juos: “Ką bloga Jis padarė? Aš Jame nerandu nieko, už ką vertėtų bausti mirtimi. Taigi nuplakdinsiu Jį ir paleisiu”.

²³Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala.

²³Tačiau jie, garsiai šaukdami, nesiliovė reikalauti, kad Jis būtų nukryžiuotas, ir jų bei aukštųjų kunigų šauksmas paėmė viršų.

²⁴És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.

²⁴Tuomet Pilotas nusprendė patenkinti jų reikalavimą.

²⁵És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak.

²⁵Jis paleido jiems įkalintąjį už maištą ir žmogžudystę, kaip jie prašė, o Jėzų atidavė jų valiai.

²⁶Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.

²⁶Vesdami Jį, jie sulaikė Kirėnės gyventoją Simoną, grįžtantį iš laukų, ir uždėjo jam ant pečių kryžių, kad neštų jį paskui Jėzų.

²⁷Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt.

²⁷Jį lydėjo didelė minia ir daug moterų, kurios raudojo ir aimanavo dėl Jo.

²⁸Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.

²⁸Atsigręžęs į jas, Jėzus tarė: “Jeruzalės dukros! Verkite ne dėl manęs, bet dėl savęs ir savo vaikų!

²⁹Mert ímé jõnek napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!

²⁹Nes štai ateina dienos, kai sakys: ‘Palaimintos nevaisingosios! Palaimintos įsčios, kurios negimdė, ir krūtys, kurios nežindė!’

³⁰Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!

³⁰Tada sakys kalnams: ‘Griūkite ant mūsų!’ ir kalvoms: ‘Pridenkite mus!’

³¹Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz [fán?]

³¹Jeigu šitaip daro žaliam medžiui, tai kas gi laukia sauso?”

³²Vivének pedig két másikat is, [két ]gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.

³²Kartu su Juo buvo vedami žudyti du nusikaltėliai.

³³Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya [helyének] mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz felõl, a másikat balkéz felõl.

³³Atėję į vietą, kuri vadinasi “Kaukolė”, jie nukryžiavo Jį ir du piktadarius­vieną iš dešinės, antrą iš kairės.

³⁴Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének reájok sorsot.

³⁴Jėzus tarė: “Tėve, atleisk jiems, nes jie nežino, ką daro”. O jie, mesdami burtą, pasidalijo Jo drabužius.

³⁵És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja.

³⁵Žmonės stovėjo ir žiūrėjo. Vyresnieji kartu su kitais šaipydamiesi kalbėjo: “Kitus išgelbėdavo­tegul pats išsigelbsti, jei Jis­ Kristus, Dievo išrinktasis!”

³⁶Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt.

³⁶Iš Jo tyčiojosi ir kareiviai, prieidami, paduodami Jam rūgštaus vyno

³⁷És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!

³⁷ir sakydami: “Jei Tu žydų karalius­išgelbėk save!”

³⁸Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.

³⁸Viršum Jo buvo užrašas graikų, lotynų ir hebrajų kalbomis: “Šitas yra žydų karalius”.

³⁹A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!

³⁹Vienas iš nukryžiuotųjų nusikaltėlių piktžodžiavo Jam: “Jei Tu esi Kristus, išgelbėk save ir mus!”

⁴⁰Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!

⁴⁰Antrasis sudraudė jį: “Ir Dievo tu nebijai, pats būdamas taip pat nuteistas!

⁴¹És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.

⁴¹Mudu teisingai gavome, ko verti mūsų darbai, o šitas nieko blogo nepadarė”.

⁴²És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!

⁴²Ir jis tarė Jėzui: “Viešpatie, prisimink mane, kai ateisi į savo karalystę”.

⁴³És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

⁴³Jėzus jam atsakė: “Iš tiesų sakau tau: šiandien su manimi būsi rojuje”.

⁴⁴Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.

⁴⁴Buvo apie šeštą valandą, kai visoje šalyje pasidarė tamsu, ir taip buvo iki devintos valandos.

⁴⁵És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.

⁴⁵Saulė užtemo, ir šventyklos uždanga perplyšo pusiau.

⁴⁶És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.

⁴⁶Jėzus garsiu balsu sušuko: “Tėve, ‘į Tavo rankas pavedu savo dvasią’ ”. Ir tai pasakęs, atidavė dvasią.

⁴⁷Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.

⁴⁷Šimtininkas, matydamas, kas įvyko, ėmė garbinti Dievą ir tarė: “Iš tiesų šitas žmogus buvo teisusis!”

⁴⁸És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.

⁴⁸Ir visa minia, susirinkusi pažiūrėti reginio ir pamačiusi, kas įvyko, skirstėsi, mušdamasi į krūtinę.

⁴⁹Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.

⁴⁹Visi Jėzaus pažįstami ir moterys, Jį atlydėjusios iš Galilėjos, stovėjo atokiau ir viską matė.

⁵⁰És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,

⁵⁰Ir štai atėjo vienas vyras, vardu Juozapas, teismo tarybos narys, geras ir teisus žmogus,

⁵¹Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;

⁵¹kilęs iš žydų miesto Arimatėjos. Jis nesutiko su tarybos sprendimu ir poelgiu. Jis irgi laukė Dievo karalystės.

⁵²Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.

⁵²Taigi Juozapas nuėjo pas Pilotą ir paprašė Jėzaus kūno.

⁵³És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba, melyben még senki sem feküdt.

⁵³Nuėmęs Jį nuo kryžiaus, įvyniojo į drobulę ir paguldė uoloje iškaltame kape, kuriame dar niekas nebuvo laidotas.

⁵⁴És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.

⁵⁴Tai buvo Prisirengimo diena, jau beprasidedant sabatui.

⁵⁵Az [õt] követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste.

⁵⁵Moterys, kurios buvo atėjusios su Jėzumi iš Galilėjos, atsekė iš paskos, stebėjo kapą ir matė, kaip buvo paguldytas Jo kūnas.

⁵⁶Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket. [ (Luke 23:57) És szombaton nyugovának a parancsolat szerint. ]

⁵⁶Sugrįžusios jos paruošė kvepalų ir tepalų, o per sabatą ilsėjosi, kaip reikalavo Įstatymas.