¹Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

¹Artėjo Neraugintos duonos šventė, vadinama Pascha.

²És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.

²Aukštieji kunigai ir Rašto žinovai ieškojo būdo nužudyti Jėzų, nes bijojo žmonių.

³Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;

³O šėtonas įėjo į Judą, vadinamą Iskarijotu, vieną iš dvylikos.

⁴És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.

⁴Tas nuėjęs tarėsi su aukštaisiais kunigais ir sargybos viršininkais, kaip Jį išduoti.

⁵És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;

⁵Šie apsidžiaugė ir sutarė duoti jam pinigų.

⁶Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

⁶Judas pažadėjo ir ieškojo progos išduoti jiems Jėzų, miniai nematant.

⁷Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

⁷Atėjo Neraugintos duonos diena, kada reikėjo pjauti Paschos avinėlį.

⁸És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

⁸Jėzus pasiuntė Petrą ir Joną, liepdamas: “Eikite ir paruoškite mums valgyti Paschą”.

⁹Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

⁹Jie paklausė: “Kur nori, kad paruoštume?”

¹⁰És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.

¹⁰Jis atsakė: “Štai jums įeinant į miestą, jus pasitiks žmogus, vandens ąsočiu nešinas. Sekite paskui jį iki tų namų, į kuriuos jis įeis,

¹¹És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

¹¹ir sakykite namų šeimininkui: ‘Mokytojas liepė paklausti: Kur svečių kambarys, kuriame galėčiau su mokiniais valgyti Paschą?’

¹²És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

¹²Jis parodys jums didelį apstatytą aukštutinį kambarį. Ten ir paruoškite”.

¹³Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

¹³Nuėję jie rado viską, kaip Jis sakė, ir paruošė Paschą.

¹⁴És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.

¹⁴Atėjus metui, Jis sėdo prie stalo, ir dvylika apaštalų drauge su Juo.

¹⁵És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:

¹⁵Ir Jis tarė jiems: “Trokšte troškau valgyti su jumis šią Paschą prieš kentėdamas.

¹⁶Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

¹⁶Sakau jums, nuo šiol daugiau jos nebevalgysiu, kol ji išsipildys Dievo karalystėje”.

¹⁷És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

¹⁷Paėmęs taurę, Jis padėkojo ir tarė: “Imkite ir dalykitės.

¹⁸Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.

¹⁸Sakau jums: Aš nebegersiu vynmedžio vaisiaus, kol ateis Dievo karalystė”.

¹⁹És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

¹⁹Ir, paėmęs duoną, Jis padėkojo, laužė ją ir davė jiems, sakydamas: “Tai yra mano kūnas, kuris už jus atiduodamas. Tai darykite mano atminimui”.

²⁰Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

²⁰Lygiai taip po vakarienės Jis paėmė taurę, sakydamas: “Ši taurė yra Naujoji Sandora mano kraujyje, kuris už jus išliejamas.

²¹De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

²¹Bet štai mano išdavėjo ranka yra kartu su manąja ant stalo.

²²És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

²²Žmogaus Sūnus, tiesa, eina, kaip Jam paskirta, bet vargas tam žmogui, kuris Jį išduoda!”

²³És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

²³Tada jie pradėjo klausinėti vienas kito, kas gi iš jų yra tas, kuris tai padarys.

²⁴Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.

²⁴Tarp jų taip pat kilo ginčas, kuris iš jų turėtų būti laikomas didžiausiu.

²⁵Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.

²⁵Bet Jėzus jiems pasakė: “Pagonių karaliai viešpatauja jiems ir tie, kurie juos valdo, vadinami geradariais.

²⁶De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.

²⁶Jūs taip nedarykite. Kas didžiausias tarp jūsų, tebūnie tarsi mažiausias, o vadovaujantis tebūnie kaip tarnas.

²⁷Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

²⁷Katras yra didesnis­kuris sėdi už stalo ar kuris jam patarnauja? Argi ne tas, kuris sėdi? O Aš tarp jūsų esu kaip tas, kuris patarnauja.

²⁸Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

²⁸Jūs ištvėrėte su manimi mano išbandymuose,

²⁹Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

²⁹todėl Aš jums skiriu valdyti karalystę, kaip ir man yra skyręs Tėvas,

³⁰Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

³⁰kad mano karalystėje jūs valgytumėte ir gertumėte už mano stalo ir sėdėtumėte sostuose, teisdami dvylika Izraelio giminių”.

³¹Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

³¹Ir Viešpats tarė: “Simonai, Simonai! Štai šėtonas prašė persijoti jus tarsi kviečius.

³²De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.

³²Bet Aš meldžiau už tave, kad tavo tikėjimas nepalūžtų, ir tu atsivertęs stiprink savo brolius!”

³³Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

³³Petras atsiliepė: “Viešpatie, aš pasiruošęs kartu su Tavimi eiti ir į kalėjimą, ir į mirtį!”

³⁴És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

³⁴Bet Jėzus atsakė: “Sakau tau, Petrai: dar šiandien, gaidžiui nepragydus, tu tris kartus išsiginsi, kad mane pažįsti”.

³⁵És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.

³⁵Jis paklausė juos: “Ar jums ko nors trūko, kai buvau jus išsiuntęs be piniginės, be krepšio ir be sandalų?” Jie atsakė: “Nieko”.

³⁶Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.

³⁶Tada Jis jiems tarė: “Dabar, kas turi piniginę, tepasiima ją, taip pat ir krepšį, o kas neturi kalavijo, teparduoda apsiaustą ir tenusiperka.

³⁷Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

³⁷Sakau jums, manyje privalo išsipildyti, kas parašyta: ‘Jis buvo priskaitytas prie piktadarių’; tai, kas man nustatyta, jau eina į pabaigą”.

³⁸Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.

³⁸Jie tarė: “Viešpatie, štai čia du kalavijai!” Jis atsakė: “Gana!”

³⁹És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.

³⁹Išėjęs iš ten, Jis, kaip buvo pratęs, pasuko į Alyvų kalną. Paskui Jį nuėjo ir mokiniai.

⁴⁰És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

⁴⁰Atėjus į vietą, Jis tarė jiems: “Melskitės, kad nepakliūtumėte į pagundymą!”

⁴¹És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

⁴¹Ir Jis atsitolino nuo jų maždaug per akmens metimą ir atsiklaupęs ėmė melstis:

⁴²Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

⁴²“Tėve, jei nori, atimk šitą taurę nuo manęs, tačiau tebūna ne mano, bet Tavo valia!”

⁴³És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.

⁴³Jam pasirodė iš dangaus angelas ir Jį sustiprino.

⁴⁴És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

⁴⁴Vidinės kovos draskomas, Jis dar karščiau meldėsi. Jo prakaitas pasidarė tarsi tiršto kraujo lašai, varvantys žemėn.

⁴⁵És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,

⁴⁵Atsikėlęs po maldos, Jis atėjo pas mokinius ir rado juos iš sielvarto užmigusius.

⁴⁶És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

⁴⁶Jis tarė jiems: “Kodėl miegate? Kelkitės ir melskitės, kad nepakliūtumėte į pagundymą!”

⁴⁷És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.

⁴⁷Jam dar tebekalbant, štai pasirodė minia, o priekyje­vienas iš dvylikos, vadinamas Judu. Jis priėjo prie Jėzaus Jo pabučiuoti.

⁴⁸Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

⁴⁸Jėzus jam tarė: “Judai, pabučiavimu išduodi Žmogaus Sūnų?”

⁴⁹Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?

⁴⁹Esantieji su Juo, matydami, kas bus, paklausė: “Viešpatie, gal mums kirsti kalaviju?”

⁵⁰És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

⁵⁰Vienas iš jų smogė vyriausiojo kunigo tarnui ir nukirto jam dešinę ausį.

⁵¹Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

⁵¹Bet Jėzus sudraudė: “Liaukitės! Užteks!” Ir palietęs tarno ausį, išgydė jį.

⁵²Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

⁵²Atėjusiems aukštiesiems kunigams, šventyklos apsaugos viršininkams ir vyresniesiems Jis pasakė: “Kaip prieš plėšiką išėjote prieš mane su kalavijais ir vėzdais.

⁵³Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

⁵³Kai buvau kasdien su jumis šventykloje, jūs nepakėlėte prieš mane rankos. Bet ši valanda jūsų, tamsos valdžia”.

⁵⁴Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.

⁵⁴Suėmę Jėzų, jie nusivedė Jį ir atvedė į vyriausiojo kunigo namus. Petras sekė iš tolo.

⁵⁵És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.

⁵⁵Susikūrę ugnį kiemo viduryje, jie susėdo. Petras atsisėdo kartu.

⁵⁶És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!

⁵⁶Viena tarnaitė, pamačiusi jį sėdintį prieš šviesą, įsižiūrėjo ir tarė: “Ir šitas buvo kartu su Juo”.

⁵⁷Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!

⁵⁷Bet jis išsigynė, sakydamas: “Moterie, nepažįstu Jo!”

⁵⁸És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

⁵⁸Truputį vėliau kažkas kitas, jį pamatęs, tarė: “Ir tu esi iš jų”. Petras atsakė: “Ne, žmogau, nesu!”

⁵⁹És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

⁵⁹Maždaug po valandos dar vienas ėmė tvirtinti, sakydamas: “Tikrai šitas buvo su Juo! Juk jis galilėjietis!”

⁶⁰Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.

⁶⁰Petras atsakė: “Žmogau, aš nesuprantu, ką tu sakai”. Ir tuoj pat, dar jam kalbant, pragydo gaidys.

⁶¹És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

⁶¹Tada Viešpats atsigręžęs pažvelgė į Petrą. Ir Petras atsiminė Viešpaties žodį, kaip Jis buvo jam pasakęs: “Dar gaidžiui nepragydus, tu tris kartus manęs išsiginsi”.

⁶²És kimenvén Péter, keservesen síra.

⁶²Petras išėjo laukan ir karčiai pravirko.

⁶³És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.

⁶³Jėzų saugantys vyrai tyčiojosi iš Jo ir mušė.

⁶⁴És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

⁶⁴Uždengę akis, jie daužė Jam per veidą ir klausinėjo: “Pranašauk, kas Tave užgavo!”

⁶⁵És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.

⁶⁵Ir visaip kitaip jam piktžodžiavo.

⁶⁶És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,

⁶⁶Rytui išaušus, susirinko tautos vyresnieji, aukštieji kunigai ir Rašto žinovai. Jie atvedė Jėzų į savo sinedrioną ir sakė:

⁶⁷Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

⁶⁷“Jei Tu Kristus, tai prisipažink mums!” Jėzus atsiliepė: “Jeigu jums ir pasakysiu, vis tiek netikėsite,

⁶⁸De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

⁶⁸o jei paklausiu, man neatsakysite ir nepaleisite.

⁶⁹Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.

⁶⁹Tačiau nuo šio meto Žmogaus Sūnus sėdės Dievo Galybės dešinėje”.

⁷⁰Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

⁷⁰Tuomet jie visi klausė: “Tai Tu esi Dievo Sūnus?” Jis atsakė: “Taip yra kaip sakote: Aš Esu!”

⁷¹Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.

⁷¹Tada jie tarė: “Kam dar mums liudijimas?! Juk mes girdėjome iš Jo paties lūpų!”