¹És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe.

¹Pažvelgęs Jis pamatė turtinguosius, dedančius savo dovanas į iždinę.

²Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete.

²Jis pamatė ir vieną beturtę našlę, kuri įmetė du smulkius pinigėlius.

³És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete:

³Ir Jis tarė: “Iš tiesų sakau jums, ši beturtė našlė įmetė daugiau už visus.

⁴Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté.

⁴Nes anie visi iš savo pertekliaus aukojo dovanų Dievui, o ji iš savo nepritekliaus įmetė viską, ką turėjo pragyvenimui”.

⁵És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda:

⁵Kai kuriems kalbant apie šventyklą, kad ji išpuošta gražiais akmenimis bei dovanomis, Jėzus prabilo:

⁶Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék.

⁶“Ateis dienos, kai iš to, ką matote, neliks akmens ant akmens, viskas bus išgriauta”.

⁷Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek?

⁷Jie paklausė: “Mokytojau, kada tai įvyks? Ir koks bus ženklas, kai visa tai pradės pildytis?”

⁸Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok.

⁸Jis pasakė: “Žiūrėkite, kad nebūtumėte suklaidinti, nes daugelis ateis mano vardu, ir sakys: ‘Tai Aš!’ ir: ‘Atėjo metas!’ Neikite paskui juos!

⁹És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég.

⁹O kai išgirsite apie karus ir maištus, nenusigąskite, nes visa tai turi pirmiau įvykti, bet dar negreit galas”.

¹⁰Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen;

¹⁰Ir dar jiems sakė: “Tauta sukils prieš tautą ir karalystė prieš karalystę.

¹¹És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl.

¹¹Įvairiose vietose bus didelių žemės drebėjimų, badmečių, marų, bus baisių įvykių ir didelių ženklų iš dangaus.

¹²De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért.

¹²Bet prieš tai jie pakels prieš jus rankas ir dėl mano vardo jus persekios, tempdami į sinagogas ir kalėjimus, ves pas karalius ir valdytojus.

¹³De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok.

¹³Tai bus jums proga liudyti.

¹⁴Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre:

¹⁴Taigi įsidėkite sau į širdis iš anksto negalvoti, kaip ginsitės,

¹⁵Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik.

¹⁵nes Aš jums duosiu tokios iškalbos ir išminties, kad nė vienas jūsų priešininkas negalės nei atsispirti, nei prieštarauti.

¹⁶Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek.

¹⁶Jus išdavinės tėvai, broliai, giminės ir draugai; kai kuriuos iš jūsų jie žudys.

¹⁷És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért.

¹⁷Būsite visų nekenčiami dėl mano vardo.

¹⁸De fejeteknek egy hajszála sem vész el.

¹⁸Tačiau nė plaukas nuo jūsų galvos nenukris.

¹⁹A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket.

¹⁹Savo ištverme išlaikykite savo sielas”.

²⁰Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása.

²⁰“Kai pamatysite Jeruzalę supamą kariuomenės, žinokite, jog prisiartino jos sunaikinimas.

²¹Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba.

²¹Tada, kas bus Judėjoje, tebėga į kalnus, kas mieste­teišeina iš jo, kas apylinkėse­tenegrįžta.

²²Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak.

²²Nes tai bus bausmės dienos, kad išsipildytų visa, kas parašyta.

²³Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen.

²³Vargas nėščioms ir žindančioms tomis dienomis! Nes baisi nelaimė ir rūstybė ištiks šitą tautą.

²⁴És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.

²⁴Žmonės kris nuo kalavijo ašmenų ir bus išvaryti nelaisvėn į visas tautas, o Jeruzalę mindžios pagonys, kol baigsis pagonių laikai”.

²⁵És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog,

²⁵“Bus ženklų saulėje, mėnulyje ir žvaigždėse, o žemėje blaškysis sielvarto slegiamos tautos, jūrai baisiai šniokščiant ir šėlstant.

²⁶Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek.

²⁶Žmonės sustings iš baimės, laukdami to, kas turės ištikti pasaulį, nes dangaus galybės bus sudrebintos.

²⁷És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel.

²⁷Tada jie išvys Žmogaus Sūnų, ateinantį debesyje su jėga ir didžia šlove.

²⁸Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.

²⁸Kai tai prasidės, atsitieskite ir pakelkite galvas, nes artėja jūsų atpirkimas”.

²⁹Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat:

²⁹Ir Jis jiems pasakė palyginimą: “Stebėkite figmedį bei visus kitus medžius.

³⁰Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár.

³⁰Kai jie ima sprogti, jūs patys matote ir žinote, kad vasara jau arti.

³¹Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.

³¹Taip pat pamatę visa tai vykstant, žinokite, kad arti yra Dievo karalystė.

³²Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek.

³²Iš tiesų sakau jums: ši karta nepraeis, iki visa tai įvyks.

³³Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

³³Dangus ir žemė praeis, o mano žodžiai nepraeis.

³⁴De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap:

³⁴Saugokitės, kad jūsų širdys nebūtų apsunkintos nesaikingumo, girtavimo ir gyvenimo rūpesčių, kad toji diena neužkluptų jūsų netikėtai.

³⁵Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak.

³⁵It žabangai ji užgrius visus žemės gyventojus.

³⁶Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt!

³⁶Todėl visą laiką budėkite ir melskitės, kad būtumėt palaikyti vertais išvengti visko, kas įvyks, ir stoti prieš Žmogaus Sūnų”.

³⁷Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik.

³⁷Taip Jėzus dienomis mokydavo šventykloje, o naktis praleisdavo vadinamajame Alyvų kalne.

³⁸És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban.

³⁸Ir nuo ankstyvo ryto visi žmonės rinkdavosi Jo pasiklausyti šventykloje.