¹És ezek után Galileában jár vala Jézus; mert nem akar vala Júdeában járni, mivelhogy azon igyekezének a Júdeabeliek, hogy õt megöljék.

¹Tada Jėzus vaikščiojo po Galilėją. Jis nenorėjo eiti Judėjon, nes žydai ieškojo progos Jį nužudyti.

²Közel vala pedig a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.

²Artėjo žydų Palapinių šventė.

³Mondának azért néki az õ atyjafiai: Menj el innen, és térj Júdeába, hogy a te tanítványaid is lássák a te dolgaidat, a melyeket cselekszel.

³Jo broliai Jam kalbėjo: “Keliauk iš čia į Judėją, kad ir Tavo mokiniai pamatytų, kokius darbus darai.

⁴Mert senki sem cselekszik titkon semmit, a ki maga ismeretessé akar lenni. Ha ilyeneket cselekszel, mutasd meg magadat a világnak.

⁴Juk, norėdamas iškilti viešumon, niekas neveikia slapčiomis. Jei darai tokius darbus, parodyk save pasauliui”.

⁵Mert az õ atyjafiai sem hivének benne.

⁵(Mat netgi Jo broliai Juo netikėjo.)

⁶Monda azért nékik Jézus: Az én idõm még nincs itt; a ti idõtök pedig mindig készen van.

⁶Jėzus jiems atsakė: “Mano laikas dar neatėjo, o jums laikas visada tinkamas.

⁷Titeket nem gyûlölhet a világ, de engem gyûlöl; mert én bizonyságot teszek felõle, hogy az õ cselekedetei gonoszak.

⁷Pasaulis negali jūsų nekęsti, o manęs jis nekenčia, nes Aš liudiju, kad jo darbai pikti.

⁸Ti menjetek fel erre az ünnepre: én még nem megyek fel erre az ünnepre; mert az én idõm még nem tölt be.

⁸Jūs eikite į iškilmes. Aš į šitą šventę neisiu, nes mano laikas dar neatėjo”.

⁹Ezeket mondván pedig nékik, marada Galileában.

⁹Tai jiems pasakęs, Jis pasiliko Galilėjoje.

¹⁰A mint pedig felmenének az õ atyjafiai, akkor õ is felméne az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.

¹⁰Bet kai Jo broliai iškeliavo į šventę, tada ir Jis išėjo, bet ne viešai, o tarsi slapčiomis.

¹¹A zsidók azért keresik vala õt az ünnepen, és mondának: Hol van õ?

¹¹Tuo tarpu iškilmėse žydai Jo ieškojo, klausinėdami: “O kur Tas?”

¹²És a sokaságban nagy zúgás vala õ miatta. Némelyek azt mondják vala, hogy jó ember; mások pedig azt mondják vala: Nem, hanem a népnek hitetõje.

¹²Apie Jį taip pat ėjo kalbos miniose. Vieni sakė: “Jis geras!” Kiti neigė: “Visai ne. Jis tik klaidina žmones”.

¹³Mindamellett senki sem beszélt vala nyiltan õ felõle a zsidóktól való félelem miatt.

¹³Tačiau nė vienas apie Jį viešai nekalbėjo, nes bijojo žydų.

¹⁴Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala.

¹⁴Šventei įpusėjus, Jėzus atėjo į šventyklą ir ėmė mokyti.

¹⁵És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?!

¹⁵Žydai stebėjosi ir sakė: “Iš kur Jis žino raštą, visai nesimokęs?”

¹⁶Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.

¹⁶Jėzus jiems atsakė: “Mano mokslas ne iš manęs, bet iš To, kuris mane siuntė.

¹⁷Ha valaki cselekedni akarja az õ akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentõl van-é, vagy én magamtól szólok?

¹⁷Kas nori vykdyti Jo valią, supras, ar tas mokymas iš Dievo, ar Aš kalbu iš savęs.

¹⁸A ki magától szól, a maga dicsõségét keresi; a ki pedig annak dicsõségét keresi, a ki küldte õt, igaz az, és nincs abban hamisság.

¹⁸Kas iš savęs kalba, ieško sau šlovės. O kuris ieško Jo siuntėjo šlovės, Tas teisus, ir nėra Jame neteisybės”.

¹⁹Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?

¹⁹“Argi Mozė nedavė jums Įstatymo? Tačiau niekas iš jūsų Įstatymo nesilaiko. Kodėl gi norite mane nužudyti?”

²⁰Felele a sokaság és monda: Ördög van benned. Ki akar téged megölni?

²⁰Žmonės atsiliepė: “Tu turi demoną! Kas gi nori tave nužudyti?”

²¹Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok.

²¹Jėzus jiems atsakė: “Aš padariau tik vieną darbą, ir jūs visi nustebote.

²²Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestõl való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert.

²²Mozė jums davė apipjaustymą,­ nors jis kilęs ne iš Mozės, bet iš protėvių,­ir jūs apipjaustote žmogų per sabatą.

²³Ha körülmetélhetõ az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton?

²³Jei žmogus apipjaustomas sabato dieną, kad nebūtų sulaužytas Mozės Įstatymas, tai kodėl pykstate ant manęs, kad Aš visą žmogų pagydžiau per sabatą?

²⁴Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!

²⁴Tad neteiskite pagal išorę, bet teiskite teisingai”.

²⁵Mondának azért némelyek a jeruzsálemiek közül: Nem ez-é az, a kit meg akarnak ölni?

²⁵Kai kurie Jeruzalės gyventojai klausinėjo: “Ar tik ne šitą nori nužudyti?

²⁶És ímé nyiltan szól, és semmit sem szólnak néki. Talán bizony megismerték a fõemberek, hogy bizony ez a Krisztus?

²⁶Štai Jis viešai kalba, ir niekas Jam nieko nesako. Gal vyresnybė įsitikino, jog Jis iš tiesų Kristus?

²⁷De jól tudjuk, honnan való ez; mikor pedig eljõ a Krisztus, senki sem tudja, honnan való.

²⁷Tačiau mes žinome, iš kur šis yra. O kai ateis Kristus, niekas nežinos, iš kur Jis”.

²⁸Kiálta azért Jézus a templomban, tanítván és mondván: Mind engem ismertek, mind azt tudjátok, honnan való vagyok; és én magamtól nem jöttem, de igaz az, a ki engem elküldött, a kit ti nem ismertek.

²⁸Tuomet Jėzus, mokydamas šventykloje, šaukė: “Jūs pažįstate mane ir žinote, iš kur Aš. Ne pats nuo savęs Aš atėjau, bet teisingas yra Tas, kuris mane siuntė, o jūs Jo nepažįstate.

²⁹Én azonban ismerem õt, mert õ tõle vagyok, és õ küldött engem.

²⁹Aš Jį pažįstu, nes Aš esu iš Jo, ir Jis mane pasiuntė”.

³⁰Akarják vala azért õt megfogni; de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az õ órája.

³⁰Tada jie norėjo Jėzų suimti, bet nė vienas nepakėlė prieš Jį rankos, nes dar nebuvo atėjusi Jo valanda.

³¹A sokaság közül pedig sokan hivének õ benne; és azt mondják vala, hogy: A Krisztus mikor eljõ, tehet-é majd több csodát azoknál, a melyeket ez tett?

³¹Bet daugelis iš minios įtikėjo Jį ir kalbėjo: “Argi atėjęs Kristus padarytų daugiau ženklų, kaip kad šis yra padaręs?”

³²Meghallák a farizeusok, a mint a sokaság ezeket suttogja vala felõle; és szolgákat küldének a farizeusok és a fõpapok, hogy fogják meg õt.

³²Fariziejai išgirdo žmones šitaip kalbant apie Jį, ir aukštieji kunigai bei fariziejai pasiuntė sargybinius Jį suimti.

³³Monda azért nékik Jézus: Egy kevés ideig még veletek vagyok, és majd ahhoz megyek, a ki elküldött engem.

³³Tuomet Jėzus jiems pasakė: “Dar trumpą laiką būsiu su jumis. Paskui iškeliausiu pas Tą, kuris mane siuntė.

³⁴Kerestek majd engem, és nem találtok meg, és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda.

³⁴Jūs manęs ieškosite ir nerasite; ir ten, kur Aš būsiu, jūs negalėsite nueiti”.

³⁵Mondának azért a zsidók magok között: Hová akar ez menni, hogy mi majd nem találjuk meg õt? Vajjon a görögök közé szóródottakhoz akar-é menni, és a görögöket tanítani?

³⁵Tuomet žydai ėmė kalbėtis tarp savęs: “Kurgi Jis žada keliauti, kad mes negalėsime Jo rasti? Gal Jis rengiasi išvykti pas išsisklaidžiusius tarp graikų ir mokyti graikus?

³⁶Micsoda beszéd ez, a melyet monda: Kerestek majd engem, és nem találtok meg; és a hol én vagyok, ti nem jöhettek oda?

³⁶Ką reiškia tie Jo žodžiai: ‘Jūs manęs ieškosite ir nerasite; ir ten, kur Aš būsiu, jūs negalėsite nueiti’?”

³⁷Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jõjjön én hozzám, és igyék.

³⁷Paskutinę, didžiąją šventės dieną Jėzus stovėjo ir šaukė: “Jei kas trokšta, teateina pas mane ir tegeria!

³⁸A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élõ víznek folyamai ömlenek annak belsejébõl.

³⁸Kas mane tiki, kaip Raštas sako, iš jo vidaus plūs gyvojo vandens upės”.

³⁹Ezt pedig mondja vala a Lélekrõl, a melyet veendõk valának az õ benne hívõk: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsõítteték meg.

³⁹Jis kalbėjo apie Dvasią, kurią turės gauti Jį įtikėjusieji. Mat Šventoji Dvasia dar nebuvo nužengusi, nes Jėzus dar nebuvo pašlovintas.

⁴⁰Sokan azért a sokaság közül, a mint hallák e beszédet, ezt mondják vala: Bizonynyal ez ama Próféta.

⁴⁰Išgirdę tuos žodžius, daugelis iš minios sakė: “Jis iš tiesų pranašas!”

⁴¹Némelyek mondának: Ez a Krisztus. Mások pedig mondának: Csak nem Galileából jön el a Krisztus?

⁴¹Kiti tvirtino: “Jis Kristus!” Dar kiti prieštaravo: “Nejaugi Kristus ateitų iš Galilėjos?

⁴²Nem az írás mondta-é, hogy a Dávid magvából, és Bethlehembõl, ama városból jön el a Krisztus, a hol Dávid vala?

⁴²Argi Raštas nesako, jog Kristus ateis iš Dovydo palikuonių, iš Betliejaus miestelio, iš kur kilo Dovydas?”

⁴³Hasonlás lõn azért õ miatta a sokaságban.

⁴³Taigi minioje dėl Jo kilo nesutarimas.

⁴⁴Némelyek pedig közûlök akarják vala õt megfogni, de senki sem veté reá a kezét.

⁴⁴Kai kurie norėjo Jį suimti, bet nė vienas nepakėlė prieš Jį rankos.

⁴⁵Elmenének azért a szolgák a fõpapokhoz és farizeusokhoz; és mondának azok õ nékik: Miért nem hoztátok el õt?

⁴⁵Sargybiniai sugrįžo pas aukštuosius kunigus bei fariziejus, o tie klausė: “Kodėl Jo neatvedėte?”

⁴⁶Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!

⁴⁶Sargybiniai atsakė: “Niekados žmogus nėra taip kalbėjęs, kaip šis!”

⁴⁷Felelének azért nékik a farizeusok: Vajjon ti is el vagytok-é hitetve?

⁴⁷Fariziejai atsakė: “Gal ir jūs jau suvedžioti?

⁴⁸Vajjon a fõemberek vagy a farizeusok közül hitt-é benne valaki?

⁴⁸Ar tiki Jį bent vienas iš vyresnybės ar fariziejų?

⁴⁹De ez a sokaság, a mely nem ismeri a törvényt, átkozott!

⁴⁹O ta minia, nežinanti Įstatymo,­prakeikta”.

⁵⁰Monda nékik Nikodémus, a ki éjjel ment vala õ hozzá, a ki egy vala azok közül:

⁵⁰Tada prabilo vienas iš jų, Nikodemas, kuris buvo aplankęs Jėzų nakčia:

⁵¹Vajjon a mi törvényünk kárhoztatja-é az embert, ha elõbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?

⁵¹“Argi mūsų Įstatymas teisia žmogų, jeigu jis pirmiau neišklausytas ir nežinoma, ką jis padaręs?”

⁵²Felelének és mondának néki: Vajjon te is Galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta.

⁵²Jie jam tarė: “Gal ir tu iš Galilėjos? Patyrinėk, ir pamatysi, kad joks pranašas nėra kilęs iš Galilėjos”.

⁵³És mindnyájan haza menének.

⁵³Ir taip išsiskirstė kiekvienas po namus.