¹Abban az idõben hírét hallá Heródes negyedes fejedelem Jézusnak,

¹Anuo metu garsas apie Jėzų pasiekė tetrarchą Erodą,

²És monda szolgáinak: Ez ama Keresztelõ János; õ támadt fel a halálból, és azért mûködnek benne az erõk.

²ir jis savo tarnams pasakė: “Tai Jonas Krikštytojas! Jis prisikėlė iš numirusių, ir todėl jame veikia stebuklingos jėgos”.

³Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöczbe vetette vala Heródiásért, az õ testvérének, Fülöpnek feleségéért.

³Mat Erodas buvo suėmęs Joną, sukaustęs jį ir įmetęs į kalėjimą dėl savo brolio Pilypo žmonos Erodiados.

⁴Mert ezt mondja vala néki János: Nem szabad néked õvele élned.

⁴Nes Jonas jam sakė: “Tau nevalia jos turėti”.

⁵De mikor meg akarta öletni, félt a sokaságtól, mert mint egy prófétát úgy tartják vala õt.

⁵Erodas norėjo nužudyti Joną, bet bijojo žmonių, nes jie laikė jį pranašu.

⁶Hanem mikor a Heródes születése napját ünnepelék, tánczola a Heródiás leánya õ elõttük, és megtetszék Heródesnek;

⁶Erodo gimimo dieną Erodiados duktė šoko svečiams ir patiko Erodui.

⁷Azért esküvéssel fogadá, hogy a mit kér, megadja néki.

⁷Todėl jis su priesaika pažadėjo jai duoti, ko tik ji paprašys.

⁸A leány pedig, anyja rábeszélésére, monda: Add ide nékem egy tálban a Keresztelõ János fejét.

⁸O ši, savo motinos primokyta, tarė: “Duok man čia dubenyje Jono Krikštytojo galvą”.

⁹És megszomorodék a király, de esküjéért és a vendégek miatt parancsolá, hogy adják oda.

⁹Karalius nuliūdo, bet dėl priesaikos ir svečių įsakė duoti.

¹⁰És elküldvén, fejét véteté Jánosnak a tömlöczben.

¹⁰Jis pasiuntė nukirsti kalėjime Jonui galvą.

¹¹És elõhozák az õ fejét egy tálban, és adák a leánynak; az pedig vivé az õ anyjának.

¹¹Jo galva buvo atnešta dubenyje ir įteikta mergaitei, kuri ją nunešė motinai.

¹²És elõjövén az õ tanítványai, elvivék a testet, és eltemeték azt; és elmenvén, megjelenték Jézusnak.

¹²Jono mokiniai atėję pasiėmė kūną, palaidojo ir nuėję pranešė Jėzui.

¹³És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a városokból.

¹³Tai išgirdęs, Jėzus valtimi nuplaukė į dykvietę, į vienumą. Minios sužinojo ir iš miestų pėsčiomis nusekė paskui.

¹⁴És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.

¹⁴Išlipęs Jėzus pamatė daugybę žmonių. Jėzui pagailo jų, ir Jis išgydė jų ligonius.

¹⁵Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.

¹⁵Atėjus vakarui, priėjo mokiniai ir tarė: “Čia dykvietė, ir jau vėlus metas. Paleisk žmones, kad, nuėję į kaimus, nusipirktų maisto”.

¹⁶Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.

¹⁶Bet Jėzus jiems atsakė: “Nėra reikalo jiems iš čia eiti. Jūs duokite jiems valgyti”.

¹⁷Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.

¹⁷Jie atsiliepė: “Mes čia turime tik penkis kepalus duonos ir dvi žuvis”.

¹⁸Õ pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.

¹⁸Jis tarė: “Atneškite juos man”.

¹⁹És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

¹⁹Ir, liepęs miniai susėsti ant žolės, Jis paėmė penkis duonos kepalus ir dvi žuvis, pažvelgė į dangų, palaimino, laužė ir davė kepalus mokiniams, o tie dalijo žmonėms.

²⁰És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral.

²⁰Visi valgė ir pasisotino. Ir surinko dvylika pilnų pintinių likusių trupinių.

²¹A kik pedig ettek vala, mintegy ötezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

²¹O valgytojų buvo apie penkis tūkstančius vyrų, neskaičiuojant moterų ir vaikų.

²²És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait, hogy szálljanak a hajóba és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.

²²Tuojau pat Jėzus privertė savo mokinius sėsti į valtį ir pirma Jo plaukti į kitą ežero pusę, kol Jis paleisiąs minią.

²³És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.

²³Paleidęs minią, Jis užkopė nuošaliai į kalną melstis. Atėjus vakarui, Jis buvo ten vienas.

²⁴A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

²⁴Tuo tarpu valtis jau buvo ežero viduryje, blaškoma bangų, nes pūtė priešingas vėjas.

²⁵Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.

²⁵Ketvirtos nakties sargybos metu Jėzus atėjo pas juos, žengdamas ežero paviršiumi.

²⁶És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának.

²⁶Pamatę Jį einantį ežero paviršiumi, mokiniai nusigando ir iš baimės ėmė šaukti: “Tai šmėkla!”

²⁷De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!

²⁷Jėzus tuojau juos prakalbino: “Drąsos! Tai Aš. Nebijokite!”

²⁸Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

²⁸Petras atsiliepė: “Viešpatie, jei čia Tu, liepk man ateiti pas Tave vandeniu”.

²⁹Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.

²⁹Jis atsakė: “Ateik!” Petras, išlipęs iš valties, ėjo vandeniu, norėdamas ateiti pas Jėzų.

³⁰De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem!

³⁰Bet, pamatęs vėjo smarkumą, jis išsigando ir, pradėjęs skęsti, sušuko: “Viešpatie, gelbėk mane!”

³¹Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?

³¹Tuojau ištiesęs ranką, Jėzus sugriebė jį ir tarė: “Mažatiki, ko suabejojai?”

³²És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.

³²Jiems įlipus į valtį, vėjas nurimo.

³³A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!

³³Tie, kurie buvo valtyje, prisiartinę pagarbino Jį, sakydami: “Tikrai Tu esi Dievo Sūnus!”

³⁴És általkelvén, eljutának Genezáret földére.

³⁴Perplaukę jie išlipo į krantą Genezarete.

³⁵És mikor megismerték õt annak a helynek lakosai, szétküldének abba az egész környékbe, és minden beteget hozzá hozának;

³⁵Pažinę Jį, tos vietos gyventojai pasiuntė į visas to krašto apylinkes ir sugabeno pas Jį visus sergančius.

³⁶És kérik vala õt, hogy csak az õ ruhájának peremét illethessék. És a kik illeték vala, mindnyájan meggyógyulának.

³⁶Jie maldavo Jį leisti palytėti nors Jo apsiausto apvadą. Ir kurie tik palietė­tapo visiškai sveiki.