¹Akkor írástudók és farizeusok jõnek vala Jézushoz, Jeruzsálembõl, mondván:

¹Tuomet prie Jėzaus priėjo Rašto žinovų ir fariziejų iš Jeruzalės ir klausė:

²Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak.

²“Kodėl Tavo mokiniai laužo prosenių tradiciją? Jie, prieš valgydami duoną, nesiplauna rankų”.

³Õ pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által?

³Jis, atsakydamas jiems, tarė: “O kodėl ir jūs laužote Dievo įsakymą savo tradicija?!

⁴Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.

⁴Juk Dievas įsakė: ‘Gerbk savo tėvą ir motiną!’, ir: ‘Kas keiktų tėvą ar motiną, mirtimi temiršta!’

⁵Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az õ atyját vagy anyját.

⁵O jūs sakote: ‘Kiekvienas, kas pasakys tėvui ar motinai:­Viskas, kas tau būtų naudinga iš manęs, tebūnie dovana Dievui­

⁶És erõtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által.

⁶tas gali negerbti tėvo ir motinos’. Taip jūs savo tradicija Dievo įsakymą padarote negaliojantį.

⁷Képmutatók, igazán prófétált felõletek Ésaiás, mondván:

⁷Veidmainiai! Gerai apie jus pranašavo Izaijas:

⁸Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tõlem.

⁸‘Ši tauta artinasi prie manęs savo lūpomis ir gerbia mane savo liežuviu, bet jos širdis toli nuo manęs.

⁹Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

⁹Veltui jie mane garbina, žmogiškus priesakus paversdami mokymu’ ”.

¹⁰És elõszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg:

¹⁰Sušaukęs minią, Jis kalbėjo: “Klausykite ir supraskite!

¹¹Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.

¹¹Ne kas patenka į burną, suteršia žmogų, bet kas išeina iš burnos, tai suteršia žmogų”.

¹²Akkor hozzájárulván az õ tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak?

¹²Tada priėję Jo mokiniai pranešė: “Ar žinai, kad fariziejai pasipiktino, išgirdę tuos žodžius?”

¹³Õ pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.

¹³Jis atsakė: “Kiekvienas augalas, kurio nesodino mano dangiškasis Tėvas, bus išrautas.

¹⁴Hagyjátok õket; vakoknak vak vezetõi õk: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

¹⁴Palikite juos! Jie akli aklųjų vadovai. O jeigu aklas aklą ves, abu į duobę įkris”.

¹⁵Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot.

¹⁵Tuomet Petras paprašė Jo: “Išaiškink mums tą palyginimą”.

¹⁶Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még?

¹⁶Jėzus atsakė: “Ar ir jūs dar nesuprantate?!

¹⁷Mégsem értitek-é, hogy minden, a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik?

¹⁷Argi nesuprantate, kad visa, kas patenka į burną, eina į pilvą ir išmetama laukan?

¹⁸A mik pedig a szájból jõnek ki, a szívbõl származnak, és azok fertõztetik meg az embert.

¹⁸O kas išeina iš burnos, eina iš širdies, ir tai suteršia žmogų.

¹⁹Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások.

¹⁹Iš širdies išeina pikti sumanymai, žmogžudystės, svetimavimai, paleistuvystės, vagystės, melagingi liudijimai, piktžodžiavimai.

²⁰Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.

²⁰Šitie dalykai suteršia žmogų, o valgymas neplautomis rankomis žmogaus nesuteršia”.

²¹És elmenvén onnét Jézus, Tirus és Sidon vidékeire tére.

²¹Iš ten išėjęs, Jėzus pasitraukė į Tyro ir Sidono sritį.

²²És ímé egy kananeus asszony jövén ki abból a tartományból, kiált vala néki: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! az én leányom az ördögtõl gonoszul gyötörtetik.

²²Ir štai iš ano krašto atėjo moteris kanaanietė ir šaukė Jam: “Pasigailėk manęs, Viešpatie, Dovydo Sūnau! Mano dukterį baisiai kankina demonas!”

²³Õ pedig egy szót sem felele néki. És az õ tanítványai hozzá menvén, kérik vala õt, mondván: Bocsásd el õt, mert utánunk kiált.

²³Bet Jėzus neatsakė nė žodžio. Tada priėjo mokiniai ir ėmė Jį maldauti: “Paleisk ją, nes ji šaukia mums iš paskos!”

²⁴Õ pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.

²⁴Bet Jis atsakė: “Aš esu siųstas tik pas pražuvusias Izraelio namų avis”.

²⁵Az asszony pedig odaérvén, leborula elõtte, mondván: Uram, légy segítségül nékem!

²⁵Tada ji priėjusi Jį pagarbino ir tarė: “Viešpatie, padėk man!”

²⁶Õ pedig felelvén, monda: Nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

²⁶Jis atsakė: “Nedera imti vaikų duoną ir mesti šunyčiams”.

²⁷Az pedig monda: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, a mik az õ uroknak asztaláról aláhullanak.

²⁷O ji atsiliepė: “Taip, Viešpatie, bet ir šunyčiai ėda trupinius, nukritusius nuo jų šeimininko stalo”.

²⁸Ekkor felelvén Jézus, monda néki: Óh asszony, nagy a te hited! Legyen néked a te akaratod szerint. És meggyógyula az õ leánya attól a pillanattól fogva.

²⁸Tada Jėzus jai tarė: “O moterie, didis tavo tikėjimas! Tebūnie tau, kaip tu nori”. Ir tą pačią valandą jos duktė pasveiko.

²⁹És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle.

²⁹Iš ten išėjęs, Jėzus atvyko prie Galilėjos ežero. Jis užkopė ant kalno ir atsisėdo.

³⁰És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék õket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá õket,

³⁰Prie Jo susirinko didžiulės minios, kurios atsigabeno su savimi luošų, aklų, nebylių, raišų ir daugelį kitokių. Žmonės suguldė juos prie Jėzaus kojų, o Jis pagydė juos.

³¹Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsõíték Izráel Istenét.

³¹Minia stebėjosi, matydama nebylius kalbančius, luošius išgijusius, raišius vaikščiojančius ir akluosius reginčius. Ir jie šlovino Izraelio Dievą.

³²Jézus pedig elõszólítván az õ tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom õket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dõljenek az úton.

³²Pasišaukęs savo mokinius, Jėzus tarė: “Gaila man minios, nes jau tris dienas jie pasilieka su manimi ir neturi ko valgyti. Aš nepaleisiu jų alkanų, kad nenusilptų kelyje”.

³³És mondának néki az õ tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?

³³Mokiniai Jam atsakė: “Iš kur mums imti dykumoje tiek duonos, kad galėtume pasotinti tokią didelę minią?”

³⁴És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Õk pedig mondának: Hét, és néhány halunk.

³⁴Jėzus paklausė jų: “Kiek turite duonos?” Jie atsakė: “Septynis kepalus ir kelias žuveles”.

³⁵És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön.

³⁵Jėzus liepė žmonėms susėsti ant žemės.

³⁶És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az õ tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.

³⁶Tada paėmė septynis duonos kepalus ir žuvis, padėkojo, sulaužė ir davė savo mokiniams, o mokiniai miniai.

³⁷És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral.

³⁷Visi valgė ir pasisotino. Ir surinko septynias pilnas pintines likusių trupinių.

³⁸A kik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.

³⁸O valgytojų buvo keturi tūkstančiai vyrų, neskaičiuojant moterų ir vaikų.

³⁹És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.

³⁹Paleidęs minią, Jis sėdo į valtį ir nuplaukė į Magadano sritį.