¹És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit.

¹Išėjęs iš šventyklos, Jėzus ėjo tolyn. Priėjo Jo mokiniai, rodydami Jam šventyklos pastatus.

²Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.

²O Jis jiems tarė: “Ar matote visa tai? Iš tiesų sakau jums: čia neliks akmens ant akmens, viskas bus išgriauta!”

³Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

³Kai Jis sėdėjo Alyvų kalne, priėjo vieni mokiniai ir klausė: “Pasakyk mums, kada tai įvyks? Ir koks Tavo atėjimo ir pasaulio pabaigos ženklas?”

⁴És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket,

⁴Jėzus jiems atsakė: “Žiūrėkite, kad niekas jūsų nesuklaidintų.

⁵Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.

⁵Daug kas ateis mano vardu ir sakys: ‘Aš esu Kristus!’, ir daugelį suklaidins.

⁶Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

⁶Girdėsite apie karus ir karų gandus. Žiūrėkite, kad neišsigąstumėte, nes visa tai turi įvykti. Bet tai dar ne galas.

⁷Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

⁷Tauta sukils prieš tautą ir karalystė prieš karalystę. Įvairiose vietose bus badmečių, marų ir žemės drebėjimų.

⁸Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete.

⁸Tačiau visa tai­gimdymo skausmų pradžia.

⁹Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért.

⁹Tada jus atiduos kankinti ir žudyti. Jūs būsite visų tautų nekenčiami dėl mano vardo.

¹⁰És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást.

¹⁰Daugelis pasipiktins, vieni kitus išdavinės ir vieni kitų nekęs.

¹¹És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek.

¹¹Atsiras daug netikrų pranašų, kurie daugelį suvedžios.

¹²És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.

¹²Kadangi įsigalės neteisumas, daugelio meilė atšals.

¹³De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

¹³Bet kas ištvers iki galo, tas bus išgelbėtas.

¹⁴És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

¹⁴Ir bus paskelbta ši karalystės Evangelija visame pasaulyje paliudyti visoms tautoms. Ir tada ateis galas”.

¹⁵Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg):

¹⁵“Todėl, kai pamatysite per pranašą Danielių paskelbtą naikinimo bjaurastį, stovinčią šventoje vietoje (kas skaito, teišmano),

¹⁶Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;

¹⁶tada, kas bus Judėjoje, tebėga į kalnus,

¹⁷A ház tetején levõ ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen;

¹⁷kas ant stogo, tenelipa žemėn pasiimti ko nors iš savo namų,

¹⁸És a mezõn levõ ne térjen vissza, hogy az õ ruháját elvigye.

¹⁸o kas laukuose, tenegrįžta pasiimti apsiausto.

¹⁹Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon.

¹⁹Vargas nėščioms ir žindančioms tomis dienomis!

²⁰Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon:

²⁰Bet melskitės, kad jums netektų bėgti žiemą ar per sabatą.

²¹Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.

²¹Tuomet bus didelis suspaudimas, kokio nėra buvę nuo pasaulio pradžios iki dabar ir kokio daugiau nebebus.

²²És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok.

²²Ir jeigu tos dienos nebūtų sutrumpintos, neišsigelbėtų nė vienas kūnas. Bet dėl išrinktųjų tos dienos bus sutrumpintos.

²³Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek.

²³Jei tada kas nors jums sakys: ‘Štai čia Kristus’, arba: ‘Jis tenai!’,­netikėkite,

²⁴Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.

²⁴nes atsiras netikrų kristų ir netikrų pranašų, ir jie darys didelių ženklų bei stebuklų, kad suklaidintų, jei įmanoma, net išrinktuosius.

²⁵Ímé eleve megmondottam néktek.

²⁵Štai Aš jums iš anksto tai pasakiau!”

²⁶Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belsõ szobákban; ne higyjétek.

²⁶“Todėl, jeigu jums sakytų: ‘Štai Jis dykumoje!’, neikite, ‘Štai Jis kambariuose!’, netikėkite.

²⁷Mert a miképen a villámlás napkeletrõl támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

²⁷Kaip žaibas tvyksteli iš rytų ir nušvinta iki vakarų, toks bus ir Žmogaus Sūnaus atėjimas.

²⁸Mert a hol a dög, oda gyûlnek a keselyûk.

²⁸Kur tik bus lavonų, ten sulėks ir maitvanagiai.

²⁹Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égrõl lehullanak, és az egeknek erõsségei megrendülnek.

²⁹Tuoj pat po tų suspaudimo dienų saulė užtems, mėnulis nebeduos šviesos, žvaigždės kris iš dangaus, ir dangaus jėgos bus sudrebintos.

³⁰És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljõni az ég felhõiben nagy hatalommal és dicsõséggel.

³⁰Tada danguje pasirodys Žmogaus Sūnaus ženklas, ir visos žemės giminės raudos ir pamatys Žmogaus Sūnų, ateinantį dangaus debesyse su galybe ir didžia šlove.

³¹És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyûjtik az õ választottait a négy szelek felõl, az ég egyik végétõl a másik végéig.

³¹Jis pasiųs savo angelus su skardžiais trimitų garsais, ir jie surinks Jo išrinktuosius iš keturių žemės pusių, nuo vieno dangaus pakraščio iki kito.

³²A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár:

³²Pasimokykite iš palyginimo su figmedžiu: kai jo šaka suminkštėja ir sprogsta lapai, jūs žinote, jog artėja vasara.

³³Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó elõtt.

³³Taip pat, visa šita išvydę, žinokite, jog tai arti, prie durų.

³⁴Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek.

³⁴Iš tiesų sakau jums: ši karta nepraeis, iki visa tai įvyks.

³⁵Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

³⁵Dangus ir žemė praeis, bet mano žodžiai nepraeis.

³⁶Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.

³⁶Tačiau tos dienos ir valandos niekas nežino, nė dangaus angelai, o vien tik mano Tėvas”.

³⁷A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

³⁷“Kaip buvo Nojaus dienomis, taip bus ir tada, kai ateis Žmogaus Sūnus.

³⁸Mert a miképen az özönvíz elõtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne.

³⁸Kaip dienomis prieš tvaną žmonės valgė, gėrė, tuokėsi ir tuokė iki tos dienos, kurią Nojus įžengė į laivą,

³⁹És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is.

³⁹nieko nenumanydami, kol užėjo tvanas ir visus nusinešė; taip bus ir tada, kai ateis Žmogaus Sūnus.

⁴⁰Akkor ketten lesznek a mezõn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴⁰Tada du bus kartu lauke, ir vienas bus paimtas, o kitas paliktas.

⁴¹Két asszony õröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

⁴¹Dvi mals girnomis, ir viena bus paimta, o kita palikta.

⁴²Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jõ el a ti Uratok.

⁴²Todėl budėkite, nes nežinote, kurią valandą ateis jūsų Viešpats.

⁴³Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jõ el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.

⁴³Supraskite ir tai: jeigu šeimininkas žinotų, kurią nakties valandą ateis vagis, jis budėtų ir neleistų jam įsilaužti į namus.

⁴⁴Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jõ el az embernek Fia.

⁴⁴Todėl ir jūs būkite pasiruošę, nes Žmogaus Sūnus ateis tą valandą, kurią nemanote”.

⁴⁵Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?

⁴⁵“Kas yra tas ištikimas bei protingas tarnas, kurį šeimininkas paskyrė tarnauti savo šeimynai, kad ją maitintų deramu laiku?

⁴⁶Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál.

⁴⁶Palaimintas tarnas, kurį sugrįžęs šeimininkas ras taip darantį.

⁴⁷Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.

⁴⁷Iš tiesų sakau jums: jį paskirs valdyti visų savo turtų.

⁴⁸Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;

⁴⁸Bet jei blogas tarnas tartų savo širdyje: ‘Mano šeimininkas neskuba grįžti’,

⁴⁹És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:

⁴⁹ir pradėtų mušti savo tarnybos draugus, valgyti ir gerti su girtuokliais,­

⁵⁰Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,

⁵⁰to tarno šeimininkas sugrįš tą dieną, kai jis nelaukia, ir tą valandą, kurią jis nemano.

⁵¹És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

⁵¹Jis perkirs jį pusiau ir paskirs jam dalį su veidmainiais. Ten bus verksmas ir dantų griežimas”.