¹Lemuel király beszédei, próféczia, melylyel tanította vala õt az anyja.

¹Karaliaus Lemuelio žodžiai, kuriais jį auklėjo motina:

²Mit [szóljak,] fiam? mit, én méhem gyermeke? mit, én fogadásimnak gyermeke?

²“Ką, mano sūnau? Ką, mano įsčių sūnau? Ką, mano įžadų sūnau?

³Ne add asszonyoknak a te erõdet, és a te útaidat a királyok eltörlõinek.

³Neatiduok savo jėgų moterims ir savo kelių toms, kurios pražudo karalius.

⁴Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítõ ital keresése.

⁴Lemueli, ne karaliams gerti vyną, ne kunigaikščiams stiprius gėrimus,

⁵Hogy mikor iszik, el ne felejtkezzék a törvényrõl, és el ne fordítsa valamely nyomorultnak igazságát.

⁵kad prisigėrę jie nepamirštų įstatymo ir neiškraipytų teisingumo prispaustiesiems.

⁶Adjátok a részegítõ italt az elveszendõnek, és a bort a keseredett szívûeknek.

⁶Duok stiprius gėrimus nelaimingiems ir vyną liūdinčioms sieloms.

⁷Igyék, hogy felejtkezzék az õ szegénységérõl, és az õ nyavalyájáról ne emlékezzék meg többé.

⁷Tegul jie pasigeria ir užmiršta savo vargus ir skurdą.

⁸Nyisd meg a te szádat a mellett, a ki néma, és azoknak dolgában, a kik adattak veszedelemre.

⁸Atverk už nebylį savo burną byloje tų, kurie pasmerkti pražūčiai.

⁹Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szûkölködõnek!

⁹Teisk teisingai ir apgink beturčių ir vargšų teises.

¹⁰Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.

¹⁰Kas gali surasti gerą moterį? Ji yra daug vertingesnė už perlus.

¹¹Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.

¹¹Vyro širdis visiškai pasitiki ja ir jo namuose netrūks pelno.

¹²Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.

¹²Visą gyvenimą ji daro vyrui tik gera, o ne pikta.

¹³Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.

¹³Ji ieško vilnos ir lino, noriai dirba savo rankomis.

¹⁴Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.

¹⁴Ji lyg prekybininkų laivas parūpina maistą iš toli.

¹⁵Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.

¹⁵Ji keliasi anksti rytą, paruošia maisto šeimai ir paskiria tarnaitėms darbą.

¹⁶Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.

¹⁶Ji apžiūri lauką, jį nuperka ir savo rankų pelnu užveisia vynuogyną.

¹⁷Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.

¹⁷Ji susijuosia jėga, sustiprina savo rankas.

¹⁸Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.

¹⁸Ji supranta, kad jos darbas vertingas; jos žiburys negęsta naktį.

¹⁹Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.

¹⁹Jos pirštai paima verpstę ir jos rankos dirba.

²⁰Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.

²⁰Ji ištiesia ranką išalkusiam ir beturčiui.

²¹Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.

²¹Ji nebijo šalčių, nes visi jos namiškiai yra aprengti vilnoniais rūbais.

²²Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.

²²Ji pasidaro antklodžių, plona drobė ir purpuras­jos drabužiai.

²³Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.

²³Jos vyras yra žinomas vartuose, kai sėdi su krašto vyresniaisiais.

²⁴Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.

²⁴Ji audžia plonų drobių ir parduoda, pristato juostų pirkliams.

²⁵Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.

²⁵Ji, apsirengusi stiprybe ir grožiu, linksmai žiūri į ateitį.

²⁶Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.

²⁶Ji kalba išmintingai ir ant jos liežuvio švelnus pamokymas.

²⁷Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.

²⁷Ji prižiūri savo namus ir nevalgo tinginio duonos.

²⁸Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:

²⁸Jos vaikai pakyla ir vadina ją palaiminta ir jos vyras giria ją:

²⁹Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!

²⁹‘Yra daug gerų moterų, bet tu pranoksti jas visas!’

³⁰Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!

³⁰Žavumas apgauna ir grožis praeina, bet moteris, bijanti Dievo, bus giriama.

³¹Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!

³¹Duok jai jos rankų vaisių, ir jos darbai tegul giria ją vartuose”.