¹Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

¹Žodžiai Agūro, Jakės sūnaus. Taip jis kalbėjo Itieliui, pačiam Itieliui ir Ukalui:

²Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

²“Aš suprantu mažiau negu kiti ir neturiu žmogaus proto.

³És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

³Aš nesimokiau išminties ir neturiu Šventojo pažinimo.

⁴Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az õ markába? Kicsoda kötötte a vizet az õ köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?

⁴Kas užžengė į dangų ir nusileido? Kas sulaikė vėją savo rankomis? Kas įvyniojo vandenis į drabužį? Kas nustatė žemės ribas? Kuo vardu Jis ir Jo sūnus, ar žinai?

⁵Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.

⁵Kiekvienas Dievo žodis yra tyras; Jis yra skydas tiems, kurie Juo pasitiki.

⁶Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.

⁶Nieko nepridėk prie Jo žodžių, kad Jis neapkaltintų tavęs ir neliktum melagis.

⁷Kettõt kérek tõled; ne tartsd meg én tõlem, mielõtt meghalnék.

⁷Dviejų dalykų prašau, neužgink man jų pirma, negu mirsiu.

⁸A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tõlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendõ eledellel.

⁸Pašalink nuo manęs tuštybę ir melą; neduok man turtų nė skurdo, maitink mane tuo, ko man reikia,

⁹Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

⁹kad pasisotinęs neišsiginčiau Tavęs ir nesakyčiau: ‘Kas yra Viešpats?’ arba nuskurdęs nevogčiau ir be reikalo neminėčiau Dievo vardo.

¹⁰Ne rágalmazd a szolgát az õ uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bûnhõdnöd ne kelljen.

¹⁰Neskųsk tarno jo šeimininkui, kad jis nekeiktų tavęs ir tu neliktum kaltas.

¹¹[Van oly] nemzetség, a ki az õ atyját átkozza, és az õ anyját nem áldja.

¹¹Yra karta, kuri keikia tėvą ir nelaimina motinos.

¹²[Van] nemzetség, a ki a maga szemei elõtt tiszta, pedig az õ rútságából ki nem tisztíttatott.

¹²Karta, kuri laiko save švaria, bet nenusiplauna savo purvo.

¹³[Van] kevély szemû nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

¹³Karta, kurios išdidus žvilgsnis ir pakeltos blakstienos.

¹⁴[Van] olyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földrõl, és az emberek közül a szûkölködõket.

¹⁴Karta, kurių dantys yra kardai ir peiliai, kuriais ji suryja vargšus krašte ir beturčius tarp žmonių.

¹⁵A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;

¹⁵Siurbėlė turi dvi dukteris, kurios šaukia: ‘Duok, duok!’ Trys dalykai yra nepasotinami, o ketvirtas niekada nesako: ‘Užtenka’.

¹⁶A sír és a meddõ asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tûz nem mondja: elég!

¹⁶Tai mirusiųjų buveinė, nevaisingos įsčios, žemė, kuri sugeria vandenį, ir ugnis­ji nesako: ‘Užtenka!’

¹⁷A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

¹⁷Akis, kurios tyčiojasi iš tėvo ir niekina paklusnumą motinai, iškapos varnai slėnyje ir suės erelio jaunikliai.

¹⁸E három megfoghatatlan elõttem, és e négy dolgot nem tudom:

¹⁸Trys dalykai man nesuvokiami ir ketvirtojo nesuprantu:

¹⁹A keselyûnek útát az égben, a kígyónak útát a kõsziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

¹⁹erelio kelias padangėje, gyvatės­ant uolos, laivo­jūroje ir vyro kelias su mergaite.

²⁰Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

²⁰Štai kelias neištikimos moters; ji pavalgo ir, nusišluosčiusi lūpas, sako: ‘Nieko blogo nepadariau’.

²¹Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

²¹Dėl trijų dalykų sujuda žemė, ketvirtojo ji negali pakęsti:

²²A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

²²tarno, kai jis karaliauja, kvailio, kai jis pasisotina,

²³A gyûlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az õ asszonyának.

²³bjaurios moteriškės, kai ji išteka, ir tarnaitės, kuri užima šeimininkės vietą.

²⁴E négy apró állata [van] a földnek, a melyek bölcsek, elmések:

²⁴Keturi žemės gyvūnai yra maži, bet labai išmintingi:

²⁵A hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a magok eledelét;

²⁵skruzdės nėra stipri tauta, tačiau vasarą prisirengia sau maisto;

²⁶A marmoták nem hatalmas nép, mégis kõsziklán csinálják az õ házokat;

²⁶triušiai yra silpni, tačiau pasidaro namus uolose;

²⁷Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

²⁷skėriai neturi karaliaus, tačiau tvarkingai skrenda būriais;

²⁸A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

²⁸voras audžia savo rankomis, tačiau būna ir karaliaus rūmuose.

²⁹Három állat van, a mely szépen jár, sõt négy, a mely jól jár.

²⁹Trys vaikšto išdidžiai, ketvirtas eina didingai:

³⁰Az oroszlán, a hõs a vadak között, mely el nem fut senki elõl;

³⁰liūtas­stipriausias tarp žvėrių, nebijo nieko;

³¹A harczra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani.

³¹kurtas, ožys ir karalius priešaky savo žmonių.

³²Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szájadra vessed.

³²Jei buvai kvailas ir aukštinai save ar planavai pikta, užsidenk ranka savo burną.

³³Mert [miképen] a ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az õ orrát, vért hoz ki: [úgy] a ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.

³³Plakant pieną, gaunamas sviestas; stipriai šnypščiant nosį, pasirodo kraujas; pykčio kurstymas sukelia ginčą”.