¹A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

¹Kas dažnai baramas, bet užkietina savo sprandą, bus staiga sunaikintas ir nebeatsigaus.

²Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

²Kai teisieji valdo, tauta džiaugiasi, o kai valdo nedorėliai, tauta dejuoja.

³A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

³Kas myli išmintį, džiugina tėvą, o kas susideda su paleistuvėmis, praranda turtą.

⁴A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

⁴Teisingai valdydamas, karalius sustiprina kraštą, o kas ima kyšius, griauna jį.

⁵A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

⁵Kas pataikauja artimui, spendžia pinkles sau.

⁶A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

⁶Piktas žmogus įsipainioja nusikaltimuose, o teisusis gieda ir džiūgauja.

⁷Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

⁷Teisusis atsižvelgia į beturčių teises, o nedorėlis nenori jų žinoti.

⁸A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

⁸Niekintojai sukelia mieste neramumus, o išmintingieji nukreipia rūstybę.

⁹Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

⁹Jei išmintingas susiginčija su kvailiu,­ar tas niršta, ar juokiasi,­nėra ramybės.

¹⁰A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

¹⁰Kraujo trokštantis nekenčia nekaltojo, o teisieji rūpinasi jo siela.

¹¹Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

¹¹Kvailys kalba viską, ką galvoja, o išmintingas susilaiko.

¹²A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

¹²Jei valdovas klauso melo, visi jo tarnai bus nedorėliai.

¹³A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

¹³Beturtis ir sukčius turi bendra: Viešpats abiem davė šviesą akims.

¹⁴A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

¹⁴Karaliaus, kuris teisingai teisia beturtį, sostas išsilaikys per amžius.

¹⁵A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

¹⁵Rykštė ir pabarimas teikia išminties; vaikas, paliktas savo valiai, daro gėdą motinai.

¹⁶Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

¹⁶Daugėjant nedorėliams, daugėja nusikaltimų; teisieji matys jų žlugimą.

¹⁷Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.

¹⁷Auklėk savo sūnų, tai jis bus tau paguoda ir tavo siela džiaugsis.

¹⁸Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

¹⁸Be apreiškimo žūsta tauta. Palaimintas, kas laikosi įstatymo.

¹⁹[Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

¹⁹Vergo neišauklėsi žodžiais; nors jis supranta, bet nepaklauso.

²⁰Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

²⁰Kvailys teikia daugiau vilties, negu žmogus, kuris skubotai kalba.

²¹A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.

²¹Vergas, lepinamas nuo mažens, galiausiai taps kaip sūnus.

²²A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.

²²Piktas žmogus sukelia vaidus, o ūmus žmogus dažnai nusikalsta.

²³Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

²³Išdidumas pažemina žmogų, o nuolankus dvasia susilauks pagarbos.

²⁴A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

²⁴Kas susideda su vagimi, nekenčia savo sielos; jis prisiekia sakyti tiesą, bet nieko nepasako.

²⁵Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

²⁵Kas bijo žmonių, pakliūna į spąstus, kas pasitiki Viešpačiu, bus saugus.

²⁶Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

²⁶Daugelis ieško valdovo palankumo, bet teisingumas ateina iš Viešpaties.

²⁷Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

²⁷Teisusis bjaurisi neteisiuoju ir nedorėlis tuo, kuris eina tiesiu keliu.