¹Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.

¹Myliu Viešpatį, nes Jis išklausė mano maldavimą.

²Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.

²Jis palenkė į mane savo ausį, todėl šauksiuosi Jo, kol gyvas būsiu.

³Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.

³Mirties skausmai apsupo mane, pragaro kančios apėmė mane; kenčiau vargą ir skausmus.

⁴És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!

⁴Viešpaties vardo šaukiausi: “Viešpatie, išlaisvink mano sielą!”

⁵Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.

⁵Maloningas yra Viešpats ir teisus, gailestingas mūsų Dievas.

⁶Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.

⁶Viešpats apsaugo paprastąjį; suvargęs buvau, o Jis man padėjo.

⁷Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.

⁷Nurimk, mano siela, nes Viešpats padarė tau gera!

⁸Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:

⁸Tu išlaisvinai nuo mirties mano sielą, nuo ašarų­mano akis, nuo suklupimo­mano kojas.

⁹Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.

⁹Aš vaikščiosiu Viešpaties akivaizdoje gyvųjų šalyje.

¹⁰Hittem, azért szóltam; [noha] igen megaláztatott valék.

¹⁰Nors pasitikėjau, bet tariau: “Aš esu labai prislėgtas!”

¹¹Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug.

¹¹Neapgalvojęs sakiau: “Visi žmonės melagiai”.

¹²Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?

¹²Kuo gi Viešpačiui atsilyginsiu už visas Jo geradarystes?

¹³A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

¹³Aš paimsiu išgelbėjimo taurę, Viešpaties vardo šauksiuosi.

¹⁴Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt.

¹⁴Savo įžadus Viešpačiui ištesėsiu visos tautos akivaizdoje.

¹⁵Az Úr szemei elõtt drága az õ kegyeseinek halála.

¹⁵Viešpaties akyse brangi yra šventųjų mirtis.

¹⁶Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet.

¹⁶Viešpatie, aš esu Tavo tarnas, Tavo tarnas ir sūnus Tavo tarnaitės. Tu mano pančius sutraukei.

¹⁷Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül.

¹⁷Tau padėkos auką aukosiu, šauksiuosi Viešpaties vardo.

¹⁸Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az õ egész népe elõtt,

¹⁸Savo įžadus Viešpačiui ištesėsiu visos tautos akivaizdoje,

¹⁹Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat!

¹⁹Viešpaties namų kiemuose, Jeruzalės mieste. Girkite Viešpatį!