¹Grádicsok éneke.

¹Jie vargino mane nuo pat jaunystės,­tesako Izraelis,­

²Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem.

²jie vargino mane nuo pat jaunystės, tačiau nenugalėjo.

³Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyujtották barázdáikat.

³Artojai ant mano nugaros arė, išvarydami ilgas vagas.

⁴Igaz az Úr! Elszaggatja a gonoszok kötelét.

⁴Bet teisusis Viešpats nedorėlių pančius sutraukė.

⁵Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, a kik gyûlölik a Siont.

⁵Tesusigėsta ir pasitraukia visi, kurie nekenčia Siono.

⁶Olyanok lesznek, mint a háztetõn a fû, a mely kiszárad, mielõtt letépnék.

⁶Tebūna jie kaip stogo žolė, kuri, dar neužaugusi, nuvysta;

⁷A melyet sem arató nem szed markába, sem kévekötõ az ölébe.

⁷nesusirenka iš jos net sauja pjovėjui nei mažiausias pėdas rišėjui.

⁸Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!

⁸Praeiviai, eidami pro šalį, nesako jiems: “Tepalaimina tave Viešpats. Mes laiminame tave Viešpaties vardu”.