¹Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkrõl énekelni jó; hiszen õt dicsérni gyönyörûséges és illendõ dolog!

¹Girkite Viešpatį! Gera giedoti gyrių mūsų Dievui, labai malonu girti Jį!

²Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyûjti Izráelnek elûzötteit;

²Viešpats atstato Jeruzalės miestą, Izraelio tremtinius surenka.

³Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.

³Jis gydo sudužusias širdis, žaizdas jų sutvarsto.

⁴Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevérõl nevezi.

⁴Jis žvaigždes suskaičiuoja, jas visas vardais vadina.

⁵Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

⁵Didis ir galingas yra Viešpats, Jo išmintis begalinė.

⁶Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.

⁶Romiuosius pakelia Viešpats, o nedorėlius partrenkia ant žemės.

⁷Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

⁷Padėkos giesmes Viešpačiui giedokite, skambinkite mūsų Viešpačiui arfa!

⁸A ki beborítja az eget felhõvel, esõt készít a föld számára, [és] füvet sarjaszt a hegyeken;

⁸Jis debesimis uždengia dangų, žemei paruošia lietų, augina žolę kalnuose.

⁹A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

⁹Jis teikia žvėrims maistą, jaunus varniukus pamaitina.

¹⁰Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;

¹⁰Ne žirgo stiprumu Jis gėrisi ir ne žmogaus kojos Jam patinka.

¹¹Az õt félõkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.

¹¹Viešpats gėrisi tais, kurie Jo bijo, kurie viliasi Jo gailestingumu.

¹²Dicsõitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

¹²Girk, Jeruzale, Viešpatį! Savo Dievą girk, Sione!

¹³Mert erõsekké teszi kapuid zárait, [s] megáldja benned a te fiaidat.

¹³Jis sustiprino tavo vartų sklendes, tavo vaikus palaimino.

¹⁴Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.

¹⁴Tavo krašte Jis duoda taiką, geriausiais kviečiais tave pasotina.

¹⁵Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az õ rendelete!

¹⁵Jis siunčia įsakymą žemei, labai sparčiai Jo žodis atskrieja.

¹⁶Olyan havat ád, mint a gyapjú, [és] szórja a deret, mint a port.

¹⁶Jis sniegą kaip vilną duoda, šerkšną lyg pelenus barsto.

¹⁷Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az õ fagya elõtt?

¹⁷Ledus kaip duonos trupinius beria, sustingsta vanduo nuo Jo šalčio.

¹⁸Kibocsátja szavát s szétolvasztja õket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

¹⁸Jam žodį pasiuntus, ledas sutirpsta; kai vėjus paleidžia, vandenys teka.

¹⁹Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.

¹⁹Jokūbui savo žodį Jis paskelbė, Izraeliui savo nuostatus ir sprendimus.

²⁰Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!

²⁰Kitoms tautoms Jis to nepadarė, nė viena nepažino Jo sprendimų. Girkite Viešpatį!