¹Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

¹Mano Dieve, mano Dieve, kodėl mane apleidai? Mano šauksmas toli nuo mano pagalbos.

²Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

²Mano Dieve, šaukiuosi Tavęs dieną, bet Tu neišklausai, ir naktį aš nenutylu.

³Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

³Tu esi šventas, kuris gyveni Izraelio gyriuje.

⁴Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

⁴Mūsų tėvai pasitikėjo Tavimi, ir Tu išgelbėjai juos.

⁵Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

⁵Šaukėsi Tavęs ir buvo išgelbėti, pasitikėjo tavimi ir nebuvo sugėdinti.

⁶Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

⁶Aš­ne žmogus, bet kirmėlė, žmonių išjuoktas, tautos paniekintas.

⁷De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

⁷Kas mane mato, tyčiojasi iš manęs, sustato lūpas, kraipo galvą:

⁸A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

⁸“Jis pasitikėjo Viešpačiu, teišvaduoja jį dabar, teišgelbsti jį, nes jį pamėgo”.

⁹Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

⁹Tu gi mane išėmei iš įsčių, mane saugojai prie motinos krūtų.

¹⁰Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

¹⁰Tavo globai buvau pavestas nuo gimimo, nuo pirmosios dienos buvai mano Dievas.

¹¹Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

¹¹Nebūk toli nuo manęs, nes bėda yra arti ir nėra, kas padėtų.

¹²Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

¹²Daug veršių mane apsupo, Bašano jaučiai mane apstojo.

¹³Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

¹³Jie išsižiojo prieš mane tarsi plėšrus ir riaumojantis liūtas.

¹⁴Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

¹⁴Aš išlietas lyg vanduo. Išnarstyti visi mano kaulai. Mano širdis kaip vaškas, ištirpęs krūtinėje.

¹⁵Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

¹⁵Mano jėgos išdžiūvo lyg šukė, prie gomurio limpa liežuvis; į mirties dulkes Tu atvedei mane.

¹⁶Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

¹⁶Apspito mane šunys, nedorėlių gauja aplink mane. Jie pervėrė mano rankas ir kojas.

¹⁷Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

¹⁷Galiu suskaičiuoti visus savo kaulus. O jie žiūri ir stebi mane,

¹⁸Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

¹⁸drabužius mano dalijas, meta dėl mano apdaro burtą.

¹⁹Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

¹⁹Bet, Viešpatie, nebūk toli nuo manęs. Mano stiprybe, skubėk man padėti.

²⁰De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

²⁰Nuo kardo gelbėk mano sielą, iš šuns letenų­mano gyvybę.

²¹Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

²¹Iš liūto nasrų gelbėk ir nuo stumbro ragų išgirdęs išvaduok mane.

²²Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

²²Tavąjį vardą paskelbsiu broliams, susirinkimo viduryje girsiu Tave.

²³Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

²³Kurie bijote Viešpaties, girkite Jį! Šlovinkite Jį, visi Jokūbo palikuonys, bijokite Jo, visi Izraelio vaikai!

²⁴Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

²⁴Jis nepaniekino ir neatstūmė nuskriausto vargšo, nuo jo nepaslėpė veido, jo šauksmą išklausė.

²⁵Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

²⁵Jį girsiu dideliame susirinkime, vykdysiu įžadus tarp tų, kurie Jo bijo.

²⁶Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

²⁶Vargšai valgys ir pasisotins, Viešpatį girs visi, kas Jo ieško; jūsų širdys tegyvuoja per amžius!

²⁷Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

²⁷Prisimins ir gręšis į Viešpatį visi žemės pakraščiai, Jo akivaizdoje lenksis pagonių tautos.

²⁸Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

²⁸Viešpačiui priklauso karalystė, Jis viešpatauja pagonims.

²⁹Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

²⁹Visi žemės riebieji valgys ir pagarbins Jį, prieš Jį nusilenks tie, kurie į dulkes nužengia ir negali išlaikyti savo sielos gyvos.

³⁰Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

³⁰Palikuonys tarnaus Jam, jie pasakos apie Viešpatį būsimai kartai.

³¹Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

³¹Jie ateis ir paskelbs Jo teisumą gimsiančiai tautai: “Viešpats tai padarė”.