¹Dávid zsoltára. nem szûkölködöm.

¹Viešpats yra mano ganytojas­aš nestokosiu.

²Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.

²Jis paguldo mane žaliuojančiose ganyklose, veda mane prie tylių vandenų.

³Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.

³Jis atgaivina mano sielą, veda mane teisumo takais dėl savo vardo.

⁴Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

⁴Nors eičiau per mirties šešėlio slėnį, nebijosiu pikto, nes Tu su manimi. Tavo lazda bei Tavo ramstis nuramina mane.

⁵Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

⁵Tu paruoši man stalą mano priešų akivaizdoje, aliejumi man patepi galvą, mano taurė sklidina.

⁶Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

⁶Tikrai, gerumas ir gailestingumas lydės mane per visas mano gyvenimo dienas. Aš gyvensiu Viešpaties namuose per amžius.