1Dávidé.
1Viešpats yra mano šviesa ir mano išgelbėjimasko man bijoti? Viešpats yra mano stiprybėprieš ką man drebėti?
2Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.
2Kai nedorėliaimano priešai ir piktiejipuola mane, norėdami suėsti, jie susvyruoja ir krinta.
3Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.
3Nors stovėtų prieš mane kariuomenė, nenusigąs mano širdis; nors ir karas kiltų prieš mane, aš pasitikėsiu.
4Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.
4Vieno dalyko prašau, Viešpatie, ir to vieno trokštugyventi Viešpaties namuose per visas savo gyvenimo dienas, stebėti Viešpaties grožį ir lankyti Jo šventyklą.
5Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.
5Jis paslėps mane savo palapinėje nelaimės dieną, savo buveinės slaptoje vietoje; ant uolos pastatys mane.
6Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.
6Mano galva bus pakelta virš mano priešų, kurie mane supa. Džiaugsmo aukas aukosiu Jo palapinėje, šlovinsiu ir giedosiu gyrių Viešpačiui!
7Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!
7Viešpatie, išgirsk mano balsą, kai šaukiuos. Pasigailėk manęs ir išklausyk mane!
8Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!
8Kai Tu pasakei: “Ieškokite mano veido!”, mano širdis Tau atsakė: “Tavo veido, Viešpatie, aš ieškosiu”.
9Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!
9Neslėpk savo veido nuo manęs! Neatstumk rūstybėje savo tarno! Tu esi mano pagalba. Neatmesk ir nepalik manęs, mano išgelbėjimo Dieve!
10Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.
10Nors mano tėvas ir motina paliktų mane, tačiau Viešpats mane priims.
11Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.
11Viešpatie, pamokyk mane savo kelio ir vesk mane tikru taku dėl mano priešų.
12Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.
12Neatiduok manęs prispaudėjų savivalei, nes pakilo prieš mane neteisingi liudytojai ir alsuoja smurtu.
13Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!
13Aš tikiu, kad matysiu Viešpaties gerumą gyvųjų žemėje.
14Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
14Lauk Viešpaties! Būk drąsus, ir Jis sutvirtins tavo širdį. Lauk, aš sakau, Viešpaties!