¹Dávidé.

¹Viešpatie, pateisink mane, nes esu nekaltas; Viešpačiu pasitikėjau, todėl nesvyruosiu.

²Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

²Viešpatie, išmėgink ir išbandyk mane, ištirk mano širdį ir inkstus.

³Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.

³Tavo malonė yra mano akyse, ir aš vaikščiojau Tavo tiesoje.

⁴Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

⁴Nesėdžiu su klastingaisiais, nesilankau pas apsimetėlius.

⁵Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

⁵Nekenčiu piktadarių draugystės ir nesėdžiu su nedorėliais.

⁶Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

⁶Nekaltume plaunu savo rankas ir lankau Tavo aukurą, Viešpatie,

⁷Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

⁷kad garsiai giedočiau padėkos giesmę ir skelbčiau Tavo nuostabius darbus.

⁸Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét.

⁸Viešpatie, mėgstu Tavo namų buveinę, vietą, kur Tavo garbė gyvena.

⁹Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

⁹Neatimk mano sielos su nusidėjėliais ir mano gyvenimo su kraujo trokštančiais.

¹⁰A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

¹⁰Jų rankose nusikaltimas, jų dešinė pilna kyšių.

¹¹Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

¹¹Tačiau aš elgiuosi nekaltai. Atpirk mane ir būk man gailestingas.

¹²Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

¹²Mano koja stovi lygioje vietoje; aš susirinkimuose Viešpatį girsiu.