1Dávid zsoltára.
1Pripažinkite Viešpačiui, Dievo sūnūs, pripažinkite Viešpačiui šlovę ir galybę!
2Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.
2Pripažinkite Viešpačiui šlovę, derančią Jo vardui; pagarbinkite Viešpatį šventumo grožyje.
3Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.
3Viešpaties balsas viršum vandenų. Šlovės Dievas sugriaudė. Viešpats viršum plačiųjų vandenų.
4Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.
4Viešpaties balsas galingas. Viešpaties balsas didingas.
5Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.
5Viešpaties balsas laužo kedrus. Viešpats laužo Libano kedrus.
6És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.
6Jis šokdina juos kaip veršius, Libaną ir Sirjoną kaip jauniklį stumbrą.
7Az Úr szava tûzlángokat szór.
7Viešpaties balsas įskelia ugnies liepsnas.
8Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.
8Viešpaties balsas sudrebina dykumą. Viešpats sudrebina Kadešo dykumą.
9Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!
9Viešpaties balsas priverčia gimdyti elnes ir laužo miškus. Jo šventykloje visi kalba apie Jo šlovę.
10Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.
10Viešpats sėdi viršum tvano, Viešpats sėdi kaip Karalius per amžius!
11Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.
11Viešpats suteiks stiprybę savo tautai. Viešpats palaimins savo tautą taika.