1Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
1Aukštinu Tave, Viešpatie, nes Tu išlaisvinai mane ir neleidai mano priešams džiaugtis dėl manęs.
2Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
2Viešpatie, mano Dieve, šaukiausi Tavęs, ir Tu išgydei mane.
3Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
3Viešpatie, Tu išvedei iš mirusiųjų buveinės mano sielą, išlaikei mane gyvą, kad nenužengčiau į duobę.
4Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
4Giedokite Viešpačiui, Jo šventieji, dėkokite prisiminę Jo šventumą.
5Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.
5Tik akimirksnį trunka Jo rūstybė, o visą gyvenimą lydi Jo palankumas. Vakare ateina verksmas, o rytądžiūgavimas.
6Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
6Būdamas saugus, sakiau: “Niekados nesvyruosiu!”
7Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
7Viešpatie, savo palankumu suteikei man tvirtybę. Kai paslėpei savo veidąnusigandau.
8Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
8Tavęs, Viešpatie, šaukiaus, savo Viešpatį maldavau:
9Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
9“Kokia Tau nauda iš mano kraujo, iš to, kad nužengsiu į duobę? Ar girs Tave dulkės, ar jos skelbs Tavo tiesą?
10Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
10Išgirsk, Viešpatie, ir pasigailėk manęs; Viešpatie, būk man padėjėjas!”
11Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
11Tu pavertei mano raudą džiaugsmu; atrišai mano ašutinę ir apjuosei linksmybe,
12Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]
12kad Tau giedotų mano siela ir netylėtų. Viešpatie, mano Dieve, visados Tau dėkosiu.