¹Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

¹Tavimi, Viešpatie, pasitikiu; niekados tenebūsiu sugėdintas. Savo teisumu išgelbėk mane.

²Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

²Palenk prie manęs savo ausį, skubiai išgelbėk mane. Būk man stipri uola, tvirtovė išsigelbėti.

³Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

³Tu mano uola ir tvirtovė. Dėl savo vardo vesk ir saugok mane,

⁴Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

⁴išnarpliok mane iš tinklo, kuris slaptai man padėtas, nes Tu esi mano jėga.

⁵Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

⁵Į Tavo rankas pavedu savo dvasią. Tu išgelbėjai mane, Viešpatie, tiesos Dieve!

⁶Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

⁶Aš neapkenčiu niekingų stabų garbintojų, bet pasitikiu Viešpačiu.

⁷Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

⁷Aš džiūgausiu ir linksminsiuos Tavo gailestingume; Tu pažvelgei į mano vargą, į skausmą mano sielos,

⁸Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

⁸neatidavei manęs į priešo rankas, leidai mano kojoms laisvai bėgti.

⁹És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

⁹Pasigailėk manęs, Viešpatie, nes suspaustas esu; nusilpo nuo liūdesio mano akys, mano siela ir pilvas.

¹⁰Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

¹⁰Sielvartas graužia mano gyvenimą, vaitojimas­mano metus; išseko mano jėgos dėl mano kaltės ir mano kaulai sunyko.

¹¹Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

¹¹Visiems savo priešams tapau pajuoka, netgi savo kaimynams; pažįstami bijo manęs, kurie gatvėje mato mane, bėga nuo manęs.

¹²Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

¹²Esu pamirštas kaip numirėlis, dingęs iš atminties; tapau kaip sudužęs indas.

¹³Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

¹³Aš girdžiu, ką daugelis šnibžda­baimė aplinkui. Jie tariasi prieš mane, galvoja atimti mano gyvybę.

¹⁴Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

¹⁴Tavimi, Viešpatie, pasitikėjau ir sakiau: “Tu esi mano Dievas”.

¹⁵De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

¹⁵Tavo rankose yra mano laikai. Gelbėk mane iš rankos mano priešų ir persekiotojų.

¹⁶Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

¹⁶Parodyk savo tarnui savo šviesų veidą; išgelbėk mane dėl savo gailestingumo.

¹⁷Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

¹⁷Viešpatie, tenebūsiu sugėdintas, nes Tavęs šaukiuosi! Telieka sugėdinti nedorėliai, tenutyla jie kape.

¹⁸Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

¹⁸Tegul tampa nebylios melagių lūpos, kurios prieš teisųjį įžūliai su puikybe ir panieka kalba!

¹⁹A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

¹⁹Viešpatie, koks didis yra Tavo gerumas Tavęs bijantiems, kurie pasitiki Tavimi žmonių akivaizdoje.

²⁰Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

²⁰Tu paslėpsi juos savo artume nuo žmonių išdidumo, saugosi juos savo palapinėje nuo liežuvių plakimo.

²¹Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

²¹Palaimintas tebūna Viešpats! Jis suteikė man nuostabią malonę sustiprintame mieste.

²²Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

²²Nes aš skubotai tariau: “Esu atskirtas nuo Tavo akių”. Tačiau Tu išgirdai mano maldavimą, kai šaukiausi Tavęs.

²³Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

²³Mylėkite Viešpatį, visi Jo šventieji. Ištikimuosius apsaugo Viešpats ir su kaupu atlygina išdidiems.

²⁴Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]

²⁴Būkite drąsūs visi, kurie pasitikite Viešpačiu, ir Jis sustiprins jūsų širdis.