¹Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

¹Dieve, savo ausimis girdėjome, kai mūsų tėvai pasakojo mums, kokius darbus darei jų dienomis senais laikais.

²Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

²Pagonis išvarei, o juos įsodinai; išnaikinai tautas, o juos išaukštinai.

³Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

³Ne savo kardu jie laimėjo kraštą, ne jų ranka išgelbėjo juos, bet Tavo dešinė, Tavo ranka ir Tavo veido šviesa, nes Tu juos mylėjai!

⁴Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

⁴Tu­mano Karalius ir Dievas, Tu teiki pergalę Jokūbui.

⁵Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

⁵Su Tavo pagalba prispausime savo priešus, Tavo vardu mindysime tuos, kurie kyla prieš mus.

⁶Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

⁶Ne savo lanku pasitikėsiu, ne mano kardas išgelbės mane.

⁷Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

⁷Tu išgelbėjai mus nuo mūsų priešų, mus nekenčiančius sugėdinai.

⁸Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

⁸Dievu giriamės per dieną ir Tavo vardą šlovinsime per amžius.

⁹Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

⁹Bet Tu mus atstūmei, pažeminti leidai ir su mūsų kariuomene nebeišeini.

¹⁰Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

¹⁰Tu priverti mus trauktis nuo priešų, kurie nekenčia mūsų ir išnaudoja mus.

¹¹Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

¹¹Kaip pjautinas avis atidavei mus, tarp pagonių išblaškei.

¹²Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

¹²Savo tautą pardavei už nieką; nepraturtėjai tuo, ką už ją gavai.

¹³Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

¹³Padarei mus paniekinimu kaimynams, pajuoka ir patyčiomis tiems, kurie aplinkui mus.

¹⁴Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

¹⁴Padarei mus priežodžiu pagonims, tautos kraipo galvas dėl mūsų.

¹⁵Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

¹⁵Nuolatos man prieš akis mano panieka ir rausta iš gėdos veidas

¹⁶Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

¹⁶dėl priekaištų ir užgaulių žodžių, dėl priešo ir keršytojo.

¹⁷A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

¹⁷Visa tai užgriuvo mus, nors Tavęs nepamiršome, sandoros su Tavimi nepažeidėme.

¹⁸Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

¹⁸Mūsų širdis neatsitraukė nuo Tavęs, mūsų žingsniai nebuvo nuo Tavo kelių nukrypę,

¹⁹Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

¹⁹kai leidai mus naikinti tyruose ir apdengei mirties šešėliu.

²⁰Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

²⁰Jei būtume užmiršę savo Dievo vardą ir ištiesę rankas į svetimą dievą,

²¹Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

²¹argi Dievas to nežinotų? Jis juk žino širdies paslaptis!

²²Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

²²Dėl Tavęs esame visą dieną žudomi, laikomi tarsi pjauti paskirtos avys.

²³Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

²³Kelkis! Kodėl miegi, Viešpatie? Pakilk, neatstumk amžinai!

²⁴Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

²⁴Kodėl slepi savo veidą, pamiršti mūsų vargą ir priespaudą?

²⁵Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

²⁵Mūsų siela parkritusi į dulkes; mūsų kūnas parblokštas žemėn.

²⁶Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

²⁶Pakilk, padėk mums! Išgelbėk mus dėl savo gailestingumo.