1Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;
1Ko giries nedorybe, galiūne? Dievo gerumas pasilieka nuolat.
2Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.
2Tavo liežuvis planuoja pražūtį kaip aštrus peilis, tu klastadary!
3Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!
3Tu mėgsti pikta labiau kaip gera, tau mieliau meluoti negu teisybę kalbėti.
4Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!
4Tu mėgsti pražūtingas kalbas, klastingas liežuvi!
5Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.
5Todėl sunaikins tave Dievas amžiams; parblokš ir išmes iš palapinės, su šaknimis išraus iš gyvųjų žemės.
6Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.
6Teisieji tai matys ir bijosis, jie juoksis iš jo:
7Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.
7“Štai žmogus, kuris Dievo nepadarė savo stiprybe, bet, pasitikėdamas turtais, įsidrąsino daryti nedorybes”.
8És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:
8Aš esu kaip žaliuojąs alyvmedis Dievo namuose, pasitikiu Dievo gailestingumu per amžių amžius.
9Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]
9Tave girsiu per amžius, nes Tu tai padarei; skelbsiu Tavo brangų vardą šventiesiems.