¹Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;

¹Dieve, pasigailėk manęs dėl savo malonės, dėl savo beribio gerumo panaikink mano kaltes.

²Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.

²Visai nuplauk mano kaltę ir apvalyk mano nuodėmes.

³Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!

³Išpažįstu savo nusikaltimą, mano nuodėmė visada yra su manimi.

⁴Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;

⁴Tau vienam nusidėjau ir padariau pikta Tavo akyse. Tu teisingai teisi ir teisingą sprendimą darai.

⁵Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]

⁵Štai aš gimiau nuodėmingas, ir nuodėmėje mane pradėjo mano motina.

⁶Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

⁶Tu mėgsti tiesą širdyje ir slaptoje mokai mane išminties.

⁷Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.

⁷Apšlakstyk mane yzopu, kad būčiau švarus. Nuplauk mane, kad būčiau baltesnis už sniegą.

⁸Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.

⁸Leisk man patirti džiaugsmą ir linksmybę. Tedžiūgauja mano sužeisti kaulai.

⁹Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

⁹Nugręžk savo veidą nuo mano nuodėmių ir visas mano kaltes išdildyk.

¹⁰Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

¹⁰Dieve, tyrą širdį sutverk manyje ir teisingą dvasią atnaujink.

¹¹Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.

¹¹Neatstumk manęs nuo savo veido ir savo šventos dvasios neatimk nuo manęs.

¹²Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.

¹²Grąžink man išgelbėjimo džiaugsmą ir laisvės dvasia sustiprink mane.

¹³Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.

¹³Tada mokysiu nusidėjėlius Tavo kelių, kad nusikaltėliai grįžtų pas Tave.

¹⁴Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

¹⁴Dieve, išlaisvink mane nuo kraujo kaltės, nes Tu mano išgelbėjimo Dievas, ir mano liežuvis šlovins Tavo teisumą.

¹⁵Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.

¹⁵Viešpatie, atverk mano lūpas, ir mano burna skelbs Tavąją šlovę.

¹⁶Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.

¹⁶Tu nenori aukos, jei aukočiau deginamąją auką, Tau nepatiktų.

¹⁷Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

¹⁷Auka Dievui yra sudužusi dvasia; sudužusios ir nusižeminusios širdies Tu, Dieve, nepaniekinsi.

¹⁸Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.

¹⁸Būk palankus ir daryk gera Sionui, statyk Jeruzalės sienas.

¹⁹Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]

¹⁹Tada Tu gėrėsies teisumo aukomis, aukosime veršius ant Tavo aukuro.