¹Asáf zsoltára.

¹Galingas Dievas, Viešpats, kalbėjo ir šaukė žemei nuo saulėtekio iki saulėlydžio.

²A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

²Iš Siono, grožio tobulumo, suspindėjo Dievas.

³Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

³Mūsų Dievas ateis ir netylės: naikinanti ugnis eis pirma Jo, o aplinkui Jį siaus audros.

⁴Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

⁴Jis šaukia dangų iš aukštybių ir žemę, kad galėtų teisti savo tautą:

⁵Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

⁵“Surinkite mano šventuosius, padariusius sandorą su manimi per auką”.

⁶És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

⁶Dangus skelbs Jo teisumą, nes pats Dievas yra teisėjas.

⁷Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

⁷“Klausyk, mano tauta, Aš kalbėsiu! Izraeli, Aš liudysiu prieš tave! Dievas, tavo Dievas, Aš esu!

⁸Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

⁸Ne dėl aukų barsiu tave­deginamąsias aukas visada man aukojai.

⁹[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

⁹Man nereikia veršio iš tavo tvarto, nei ožio iš tavo bandos.

¹⁰Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

¹⁰Mano yra visi miškų žvėrys, gyvuliai ant tūkstančio kalvų.

¹¹Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

¹¹Pažįstu visus kalnų paukščius, ir laukiniai žvėrys yra mano žinioje.

¹²Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

¹²Jei alkanas būčiau, nesakyčiau tau, nes mano yra pasaulis ir visa, kas jame.

¹³Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

¹³Argi Aš valgysiu jaučių mėsą, argi gersiu ožių kraują?

¹⁴Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

¹⁴Aukok Dievui padėką ir ištesėk Aukščiausiajam įžadus.

¹⁵És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

¹⁵Šaukis manęs nelaimės dieną­tai išgelbėsiu tave, o tu šlovinsi mane”.

¹⁶A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

¹⁶O nedorėliui Dievas sako: “Kodėl tu mano nuostatus skelbi ir savo burna mano sandorą mini?

¹⁷Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

¹⁷Nes tu nekenti pamokymo ir atmeti mano žodžius.

¹⁸Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

¹⁸Pamatęs vagį, susitari su juo ir su svetimautojais draugauji.

¹⁹A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

¹⁹Tavo burna kalba pikta ir tavo liežuvis sako klastą.

²⁰Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

²⁰Tu kalbi prieš savo brolį ir šmeiži savo motinos sūnų.

²¹Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

²¹Tu tai darei, ir Aš tylėjau. Tu manai, kad Aš esu toks, kaip tu. Aš tave barsiu ir tavo darbus statysiu tau prieš akis.

²²Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

²²Susipraskite, kurie pamiršote Dievą, kad nesudraskyčiau jūsų, ir tada nebus, kas jus išgelbėtų.

²³A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

²³Kas aukoja gyrių, pašlovina mane; o kuris teisingai elgiasi, tam parodysiu Dievo išgelbėjimą”.