¹Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

¹Išgirskite visos tautos! Klausykitės visi pasaulio gyventojai:

²Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

²prastuoliai ir kilmingieji, turtuoliai ir vargšai!

³Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

³Savo burna skelbsiu išmintį; mano širdies apmąstymai­išmanymas.

⁴Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

⁴Aš klausysiuos patarlių, skambant arfai įminsiu mįslę.

⁵Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

⁵Ko gi man nelaimės dienomis bijoti, kai priešai klastingi apninka,

⁶Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

⁶kurie savo turtais pasitiki ir giriasi gausiais savo lobiais?

⁷A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

⁷Nė vienas žmogus negalės išpirkti savo brolio nė Dievui duoti išpirką už jį.

⁸Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

⁸Didelė kaina už sielos išpirkimą­tiek niekad neturėsi,

⁹Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

⁹kad galėtum amžinai gyventi ir nematytum sugedimo.

¹⁰Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

¹⁰Matysi, kaip išminčiai miršta, kvailiai ir paikieji žūna, palikdami turtus kitiems.

¹¹De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

¹¹Jie nori, kad jų namai pasiliktų per amžius, jų buveinės kartų kartoms, savo vardais jie pavadina žemes.

¹²Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

¹²Net ir garbingas žmogus neišlieka: jis panašus į galviją, kuris pražūna.

¹³Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

¹³Toks yra kvailai pasitikinčiųjų likimas ir galas jų pasekėjų, kurie pritaria jiems.

¹⁴Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

¹⁴Mirtis juos ganys kaip avis. Josios buveinei jie skirti ir į ją nužengs. Jų kūnas sunyks, pavidalas sudūlės; mirusiųjų buveinė bus jų namai.

¹⁵Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

¹⁵Tačiau Dievas iš kapo išpirks mano sielą, Jis priims mane.

¹⁶Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.

¹⁶Nesijaudink, jei kas praturtėja ir jo namų garbė padidėja.

¹⁷Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

¹⁷Juk mirdamas jis to nepasiims, garbė nepalydės jo.

¹⁸Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

¹⁸Nors gyvendamas jis tarsis esąs laimingas, kiti jį dėl sėkmės girs,

¹⁹Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

¹⁹tačiau jis nužengs pas savo tėvų kartą ir šviesos neregės per amžius.

²⁰[Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]

²⁰Žmogus, kuris yra gerbiamas, bet neturi supratimo, yra panašus į galviją, kuris pražus.