1Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
1Dieve, savo vardu išgelbėk mane ir savo galybe teisk mane.
2Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
2Dieve, išgirsk mano maldą, išklausyk mano burnos žodžius!
3Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
3Svetimieji sukilo prieš mane, prispaudėjai ieško mano sielos; jie nepaiso Dievo.
4Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
4Bet Dievas yra mano padėjėjas, Viešpats palaiko mano sielą.
5Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
5Atlygink piktu mano priešams, savo tiesoje sunaikink juos!
6Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
6Tada laisvai aukas Tau aukosiu, girsiu Tavo vardą, nes Jis geras.
7Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket. [ (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ] [ (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen. ]
7Tu iš visų bėdų išgelbėjai mane, ir mano akys matė sugėdintus priešus.