¹Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

¹Dieve, klausykis mano maldos ir nesišalink nuo mano maldavimo!

²Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

²Pažvelk į mane ir išklausyk. Aš blaškaus ir nerimstu

³Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

³dėl priešo balso, dėl nedorėlių siautimo. Jie daro man pikta, užsirūstinę neapkenčia manęs.

⁴Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

⁴Širdis dreba mano krūtinėje, mirties siaubai apėmė mane.

⁵Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

⁵Mane užklupo baimė ir drebulys, siaubas užpuolė mane.

⁶Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

⁶Aš sakiau: “O kad turėčiau balandžio sparnus; išskrisčiau ir būčiau ramus.

⁷Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

⁷Toli nuskrisčiau, dykumoje apsinakvočiau.

⁸Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

⁸Skubėčiau pasislėpti nuo viesulų ir audrų”.

⁹Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

⁹Viešpatie, suardyk ir sumaišyk jų kalbas! Mieste mačiau tik smurtą ir vaidus.

¹⁰Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

¹⁰Dieną ir naktį jie slankioja aplink jo sienas, o viduje neteisybė ir priespauda.

¹¹Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

¹¹Nedorybė viduryje, apgaulė ir klasta gatvėse.

¹²Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.

¹²Jei priešas mane užgauliotų, galėčiau pakęsti. Jei tas, kuris nekenčia manęs, prieš mane pakiltų, pasislėpčiau nuo jo.

¹³Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

¹³Bet tu­žmogus man lygus, mano bendras, artimas bičiulis!

¹⁴Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

¹⁴Mums buvo malonu kartu, minioje eidavome į Dievo namus.

¹⁵A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

¹⁵Juos mirtis teužklumpa! Gyvi į mirusiųjų buveinę tenužengia! Nedorybės jų buveinėse ir tarp jų.

¹⁶A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

¹⁶Aš šauksiuosi Dievo, ir Viešpats išgelbės mane.

¹⁷Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

¹⁷Vakare, rytą ir vidudienį melsiuosi ir garsiai šauksiu; Jis išgirs mano balsą,

¹⁸Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.

¹⁸išvaduos mano sielą, grąžins ramybę, apgins nuo puolančių priešų daugybės.

¹⁹Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

¹⁹Dievas išgirs ir pažemins juos, Jis gyvena nuo amžių. Jie nesikeičia ir Dievo nebijo.

²⁰Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

²⁰Jie pakelia ranką prieš tuos, kurie yra taikoje su jais, laužo duotąjį žodį.

²¹Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

²¹Slidesnė už sviestą jų burna, o širdyse karas; žodžiai švelnesni už aliejų, tačiau jie yra nuogi kardai.

²²A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

²²Pavesk Viešpačiui savo naštą, ir Jis palaikys tave, Jis niekados neleis teisiajam svyruoti.

²³Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

²³Tu, Dieve, juos nuvesi į gilią prarają. Žmogžudžiai ir apgavikai žus nė pusės amžiaus nesulaukę. Tačiau aš pasitikėsiu Tavimi.