¹Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

¹Gelbėk mane, Dieve, nes vandenys siekia mano sielą.

²Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

²Nugrimzdau į gilius dumblus, nėra kojai atramos. Esu vandens gelmėse, bangos ritasi per mane.

³Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

³Pailsau šaukdamas, išdžiūvo gerklė, aptemo akys, belaukiant Dievo.

⁴Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

⁴Daugiau kaip galvos plaukų yra tų, kurie be priežasties manęs nekenčia. Galingesni už mane tie, kurie melagingai puola mane. Turiu grąžinti, ko nepaėmiau.

⁵Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

⁵Dieve, Tu žinai mano kvailystę ir mano nusikaltimai nepaslėpti nuo Tavęs.

⁶Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

⁶Tenebūna gėdinami dėl manęs tie, kurie laukia Tavęs, Valdove, kareivijų Viešpatie! Tenebūna įžeidinėjami dėl manęs tie, kurie ieško Tavęs, Izraelio Dieve!

⁷Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

⁷Dėl Tavęs kenčiu pajuoką, nuo gėdos rausta mano veidas.

⁸Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

⁸Svetimas tapau savo broliams, pašalinis­mano motinos vaikams.

⁹Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

⁹Uolumas dėl Tavo namų sugraužė mane, Tave plūstančiųjų keiksmai krito ant manęs.

¹⁰Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

¹⁰Kai aš verkiau ir varginau sielą pasninku­jie užgauliojo mane.

¹¹Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

¹¹Vietoje drabužių vilkiu ašutinę­dėl to tapau jiems priežodžiu.

¹²Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

¹²Tie, kurie sėdi vartuose, kalba prieš mane ir geriantys vyną dainuoja apie mane.

¹³A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

¹³O aš meldžiuosi Tau, Viešpatie, visą laiką. Dieve, dėl savo beribio gailestingumo išklausyk mane, dėl savo išgelbėjimo tiesos.

¹⁴Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

¹⁴Išgelbėk mane iš dumblo, kad nenugrimzčiau, ištrauk iš gilių vandenų, išvaduok iš piktų priešų.

¹⁵Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

¹⁵Teneužlieja manęs vandens srovė, tenepraryja gelmė ir teneapžioja manęs duobė.

¹⁶Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

¹⁶Viešpatie, išklausyk mane dėl savo malonės gausos! Pažvelk į mane gailestingai.

¹⁷Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

¹⁷Nepaslėpk savo veido nuo savo tarno, nes esu varge; skubiai išklausyk mane!

¹⁸És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

¹⁸Priartėk prie mano sielos ir išpirk. Išlaisvink mane iš priešų!

¹⁹Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

¹⁹Tu žinai, kaip mane plūsta, gėdina ir niekina; Tu matai visus mano prispaudėjus.

²⁰Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

²⁰Pajuoka plėšo mano širdį, aš pavargau. Aš laukiau pasigailėjimo, bet jo nėra, ieškojau guodėjų, tačiau neradau.

²¹A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

²¹Vietoje maisto duoda man tulžies, ištroškusį girdo actu.

²²Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

²²Jų stalas jiems patiems spąstais tevirsta ir jų gerovė­žabangais!

²³Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

²³Teaptemsta jų akys, kad neregėtų; padaryk, kad jų strėnos visada svyruotų.

²⁴Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

²⁴Išliek ant jų savo užsidegimą, ir Tavo rūstybės įkarštis tepasiekia juos.

²⁵Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

²⁵Jų buveinė tegul ištuštėja, palapinėse gyventojų tenelieka.

²⁶Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

²⁶Nes jie persekioja tą, kurį Tu ištikai, kurį sužeidei, tam jie didina skausmą.

²⁷Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

²⁷Tegul vis gausėja jų kaltės, ir teneįeina jie į Tavo teisumą.

²⁸Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

²⁸Tebūna jie išbraukti iš gyvųjų knygos ir teisiųjų sąrašuose tenebūna jų vardų!

²⁹Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

²⁹Aš esu vargšas ir kenčiu; Tavo išgelbėjimas, Dieve, teiškelia mane!

³⁰Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

³⁰Aš girsiu Dievo vardą giesme ir dėkodamas aukštinsiu Jį.

³¹Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

³¹Tai Viešpačiui bus meiliau už jautį, už jauniklį jautuką su ragais ir nagais.

³²És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

³²Tai matydami, linksminsis nuolankieji, ir atgys širdys tų, kurie ieško Dievo.

³³Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

³³Viešpats girdi vargšą ir neniekina savo belaisvių.

³⁴Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

³⁴Jį tegiria dangūs ir žemė, jūros ir visa, kas juda jose.

³⁵Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

³⁵Dievas išgelbės Sioną ir Judo miestus atstatys. Jie įsikurs ten ir gyvens,

³⁶Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

³⁶Jo tarnų vaikai paveldės tą žemę, o Jo vardą mylintys gyvens joje.