¹Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

¹Tepakyla Dievas, tebūna išsklaidyti Jo priešai, tebėga nuo Jo, kurie Jo nekenčia.

²Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

²Kaip dūmai išsklaidomi, kaip vaškas nuo ugnies sutirpsta, taip tepradingsta nedorėliai Dievo akivaizdoje.

³A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

³Teisieji tegu linksminasi ir džiūgauja prieš Dievą, tedžiūgauja neapsakomai.

⁴Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

⁴Giedokite Dievui! Girkite Jo vardą! Taisykite kelią Tam, kuris važinėja virš debesų! Jo vardas yra Viešpats. Džiūgaukite Jo akivaizdoje!

⁵Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

⁵Našlaičių tėvas ir našlių globėjas savo šventoje buveinėje yra Dievas.

⁶Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

⁶Dievas parūpina benamiams namus, išveda belaisvius į laisvę. Tik maištininkai lieka gyventi išdžiūvusioje žemėje.

⁷Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

⁷Dieve, kai Tu ėjai savo tautos priekyje, kai žygiavai per dykumą,

⁸Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

⁸žemė drebėjo, Dievo akivaizdoje dangūs lašėjo. Sinajus drebėjo prieš Dievą, Izraelio Dievą.

⁹A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

⁹Dieve, siuntei gausų lietų ant savųjų, juo gaivinai suvargusius.

¹⁰Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

¹⁰Tavoji tauta tenai įsikūrė, Dieve, Tu buvai jiems geras ir viskuo aprūpinai.

¹¹Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

¹¹Kai Viešpats tarė žodį, didelis būrys skelbėjų pasipylė,

¹²Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

¹²karaliai ir kariuomenė skubėdami pabėgo, o šeimininkė padalino grobį.

¹³A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

¹³Nors gulėjote garduose, buvote lyg balandžio sparnai, padengti sidabru, ir geltonu auksu­jo plunksnos.

¹⁴Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

¹⁴Kai Visagalis išsklaidė karalius, žemė atrodė balta lyg sniegas Calmone.

¹⁵Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

¹⁵Dievo kalnas­kalnas Bašane, aukštas kalnas­kalnas Bašane.

¹⁶Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

¹⁶Ko šnairuojate, aukštosios kalnų viršūnės, į kalną, kur Dievas panoro gyventi? Taip, Viešpats gyvens jame per amžius!

¹⁷Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

¹⁷Dievo vežimų tūkstančių tūkstančiai, Viešpats tarp jų ant Sinajaus, savo šventykloje.

¹⁸Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

¹⁸Tu užžengei aukštyn, nusivedei paimtus belaisvius, ėmei dovanų iš žmonių, net iš maištaujančių, kad Viešpats Dievas gyventų tarp jų.

¹⁹Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

¹⁹Tebūna šlovinamas Viešpats kasdien! Jis naštas mūsų neša, Jis mūsų išgelbėjimo Dievas.

²⁰Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

²⁰Mūsų Dievas­mus gelbėjantis Dievas. Viešpats Dievas gali išgelbėti iš mirties.

²¹Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

²¹Tačiau Dievas sudaužo galvas savo priešams, gauruotas galvas tiems, kurie nepaliauja elgtis nedorai.

²²Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

²²Viešpats tarė: “Iš Bašano kalnų juos sugrąžinsiu, jūros gelmėje surasiu,

²³Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

²³kad mirkytum koją jų kraujuje ir tavo šunų liežuviams būtų ką laižyti”.

²⁴Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

²⁴Jie matė Tavo eitynes, Dieve, mano Dievo ir mano Karaliaus didingąjį žygį į šventyklą.

²⁵Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

²⁵Priešakyje giesmininkai, gale muzikantai ėjo, viduryje mergaitės mušė būgnelius.

²⁶Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

²⁶Laiminkite Dievą susirinkimuose, Viešpatį, kurie esate iš Izraelio giminės.

²⁷A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

²⁷Priekyje eina Benjaminas, visų jauniausias! Judo kunigaikščiai su savo būriais, Zabulono ir Neftalio kunigaikščiai.

²⁸Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

²⁸Dieve, parodyk savo galybę, įtvirtink, Dieve, tai, ką padarei mūsų labui!

²⁹Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

²⁹Jeruzalėje yra Tavo šventykla, karaliai ten dovanas Tau neš.

³⁰A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

³⁰Sudrausk nendryno žvėrį, kaimenę jaučių su tautų veršiais; sutrypk norinčius duoklės! Išsklaidyk tautas, mėgstančias karus.

³¹Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

³¹Ateis Egipto kunigaikščiai, Etiopija išties rankas į Dievą!

³²Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

³²Pasaulio karalystės, giedokite Dievui, giedokite gyrių Viešpačiui!

³³E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

³³Tam, kuris važinėja danguose, esančiuose nuo seno. Štai Jis pakelia savo galingą balsą.

³⁴A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

³⁴Pripažinkite Dievo galybę. Izraelyje Jo didybė, debesyse Jo galia!

³⁵Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

³⁵Didingas Dievas yra savo šventykloje, Izraelio Dievas; Jis teikia savo tautai galybę ir jėgą. Tebūna šlovinamas Dievas!