¹Aszáf tanítása. hajtsátok füleiteket számnak beszédeire.

¹Klausykis mano tauta mano įstatymo. Išgirsk savo ausimis mano burnos žodžius!

²Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi idõbõl.

²Atversiu burną palyginimais, atskleisiu senovės laikų paslaptis.

³A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk,

³Ką girdėjome ir sužinojome, ką mūsų tėvai pasakojo mums,

⁴Nem titkoljuk el azokat az õ fiaiktól; a jövõ nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett.

⁴neslėpsime nuo jų vaikų, pasakosime būsimai kartai apie Viešpaties šlovę, Jo galybę ir stebuklus, kuriuos Jis padarė.

⁵Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felõl megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat;

⁵Jis davė liudijimą Jokūbe ir išleido įstatymą Izraelyje. Ką Jis įsakė mūsų tėvams, jie turi skelbti savo vaikams,

⁶Hogy megtudja [azokat] a jövõ nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék [azokat] fiaiknak;

⁶kad ir būsimoji karta­ateityje gimsiantieji vaikai­žinotų ir skelbtų savo vaikams,

⁷Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az õ parancsolatait megtartsák.

⁷kad jie pasitikėtų Dievu, nepamirštų Dievo darbų ir laikytųsi Jo įsakymų,

⁸Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hû Isten iránt.

⁸kad netaptų jie, kokie buvo jų tėvai, kietasprandė ir maištinga karta; karta, kurios širdis nebuvo tvirta nei dvasia ištikima Dievui.

⁹Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján;

⁹Efraimai, ginkluoti lankais, pabėgo iš mūšio kautynių dieną.

¹⁰Nem õrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az õ törvényében;

¹⁰Dievo sandoros jie nesilaikė ir įstatymų nepaisė.

¹¹Sõt elfelejtkeztek az õ tetteirõl, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.

¹¹Užmiršo Jo darbus bei padarytus stebuklus.

¹²Apáik elõtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején.

¹²Jų tėvams matant, Jis darė nuostabių dalykų Egipto šalyje, Coano laukuose.

¹³Ketté választotta a tengert s átvitte õket; és felállította a vizeket fal gyanánt.

¹³Jis perskyrė jūrą ir pervedė juos, vandenys stovėjo kaip siena.

¹⁴Vezette õket nappal felhõben, és egész éjen át tûznek világosságában.

¹⁴Jis vedė juos dieną debesimi, o naktį­ugnies šviesa.

¹⁵Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bõségesen, akárcsak a mélységes vizekbõl.

¹⁵Jis perskėlė dykumos uolą ir pagirdė juos kaip iš gelmių.

¹⁶Patakokat fakasztott a kõsziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett:

¹⁶Iš uolos veržėsi srovės ir vanduo lyg upės tekėjo.

¹⁷Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;

¹⁷Tačiau jie dar daugiau prieš Jį nusidėjo, maištavo prieš Aukščiausiąjį dykumoje.

¹⁸És megkísérték Istent az õ szívökben, enni valót kérvén az õ kivánságuk szerint.

¹⁸Jie gundė Dievą savo širdyse, reikalaudami maisto, kurio užsigeidė.

¹⁹És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában?

¹⁹Jie kalbėjo prieš Dievą ir sakė: “Argi gali Dievas paruošti mums stalą dykumoje?

²⁰Ímé, megcsapta a kõsziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az õ népének?

²⁰Štai Jis smogė į uolą, iš jos ištekėjo vandenys ir pasipylė upeliai. Bet argi Jis gali duoti duonos ir mėsos savo tautai?”

²¹Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tûz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen;

²¹Išgirdęs tai, Viešpats supyko, ugnis užsidegė prieš Jokūbą, rūstybė kilo prieš Izraelį,

²²Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az õ segedelmében,

²²nes jie netikėjo Dievu ir nepasitikėjo Jo išgelbėjimu.

²³És ráparancsolt a felhõkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta.

²³Tačiau Jis debesims įsakė iš aukštybių, dangaus vartus atidarė.

²⁴És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.

²⁴Iš dangaus Jis pabėrė maną­maistą jiems valgyti.

²⁵Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget,

²⁵Žmonės valgė angelų duoną; turėjo pakankamai maisto.

²⁶Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet;

²⁶Jis padangėje sukėlė rytų ir pietų vėją savo galia

²⁷És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye.

²⁷ir leido lyti ant jų mėsa kaip dulkėmis ir sparnuotais paukščiais kaip jūros smiltimis.

²⁸És leszállítá azokat az õ táboruk közepére, az õ sátoraikhoz köröskörül.

²⁸Jie krito į jų stovyklą ties palapinėmis.

²⁹Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik.

²⁹Jie valgė, ir visi pasisotino: patenkino Dievas jų norus.

³⁰Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala:

³⁰Bet jie dar nebuvo palikę savo geismų, dar valgis tebebuvo burnoje,

³¹Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és fõbbjeik közül [sokakat] megöle, és Izráelnek ifjait levágá;

³¹kai Dievo rūstybė užgriuvo juos. Jis išžudė jų riebiausius ir Izraelio rinktinius sunaikino.

³²Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az õ csodadolgaiban.

³²Nepaisant viso to, jie ir toliau nuodėmiavo, netikėdami Dievo stebuklais.

³³Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben.

³³Jie leido dienas tuštybėje, savo metus­baimėje.

³⁴Ha ölte õket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék.

³⁴Naikinami ieškojo jie Dievo, sugrįžę Viešpaties klausė.

³⁵És eszökbe vevék, hogy Isten az õ sziklájok, és a felséges Isten az õ megváltójok;

³⁵Atsiminė, kad Dievas yra jų uola, aukščiausiasis Dievas jų atpirkėjas.

³⁶És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki.

³⁶Bet jie apgaudinėjo Jį ir savo liežuviais melavo Jam,

³⁷De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hûségesek az õ szövetségéhez;

³⁷jų širdis nebuvo teisi prieš Jį, jie nepasiliko ištikimi Jo sandorai.

³⁸Õ azonban irgalmas és bûnbocsátó, nem semmisít meg, sõt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását.

³⁸Tačiau Jis, būdamas kupinas gailestingumo, atleido kaltes ir nesunaikino jų. Daugelį kartų Jis sulaikė savo rūstybę ir neišliejo pykčio.

³⁹Azért eszébe vevé, hogy test õk, [és olyanok, mint] az ellebbenõ szél, a mely nem tér vissza.

³⁹Jis atsimindavo, kad jie tėra kūnas ir kvapas, kuris nueina ir nebegrįžta.

⁴⁰Hányszor keserítették õt a pusztában, [hányszor] illették fájdalommal a kietlenben?!

⁴⁰Kaip dažnai jie pykdė Jį dykumoje, liūdino tyruose!

⁴¹És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét.

⁴¹Jie vis iš naujo gundė Dievą ir apribojo Izraelio Šventąjį.

⁴²Nem emlékeztek meg az õ kezérõl, [sem] a napról, a melyen megváltotta õket a nyomorgatótól;

⁴²Jie neprisimindavo Jo rankos ir tos dienos, kai Jis išvadavo juos iš priešo,

⁴³Midõn kitûzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején.

⁴³kai darė Egipte ženklus ir stebuklus Coano laukuose.

⁴⁴És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat.

⁴⁴Jis pavertė krauju upelius ir upes, kad jie negalėtų gerti iš jų.

⁴⁵Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték õket, és békát, a mely pusztítá õket.

⁴⁵Jis siuntė muses, kurios kandžiojo juos, taip pat varles, kurios naikino juos.

⁴⁶Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának.

⁴⁶Jis užleido ant jų laukų derliaus žiogus ir skėrius.

⁴⁷Jégesõvel pusztítá el szõlõjüket, s figefáikat kõesõvel.

⁴⁷Jis išdaužė ledais vynuogynus ir šilkmedžius sunaikino šalčiu.

⁴⁸Odaveté barmaikat a jégesõnek, marháikat pedig a mennyköveknek.

⁴⁸Jų gyvuliai nuo ledų žuvo ir galvijus naikino žaibai.

⁴⁹Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét.

⁴⁹Jis siuntė jiems savo rūstybę, įtūžį, pyktį ir visus nelaimių nešėjus.

⁵⁰Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté.

⁵⁰Jis padarė kelią savo rūstybei, nesaugojo jų nuo mirties, ant jų užleido marą.

⁵¹És megöle minden elsõszülöttet Égyiptomban, az erõ zsengéjét Khám sátoraiban.

⁵¹Jis išžudė visus pirmagimius Egipte, pajėgumo pradžią Chamo palapinėse.

⁵²Elindítá mint juhokat, az õ népét, s vezeté õket, mint nyájat a pusztában.

⁵²Jis išvedė savo tautą kaip avis, kaip kaimenę dykuma vedė.

⁵³És vezeté õket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger.

⁵³Jis vedė juos saugiai, jie nieko nebijojo, jų priešus apdengė jūra.

⁵⁴És bevivé õket az õ szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az õ jobbkezével.

⁵⁴Jis atvedė juos į šventąją žemę, prie kalno, kurį Jo dešinė buvo įsigijusi.

⁵⁵És kiûzé elõlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit.

⁵⁵Jis išvarė tautas, išdalijo jų žemę paveldėti ir Izraelio gimines apgyvendino jų palapinėse.

⁵⁶De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem õrizék meg bizonyságait;

⁵⁶Tačiau jie gundė Jį ir maištavo prieš Dievą, Aukščiausiojo įsakymų nesilaikė.

⁵⁷Elfordulának ugyanis és hûtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív.

⁵⁷Nusisuko ir buvo neištikimi kaip jų tėvai, nukrypo į šalį kaip sugadintas lankas.

⁵⁸Haragra ingerelték õt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal.

⁵⁸Aukštumomis jie kėlė Jo pyktį, drožtais atvaizdais sukėlė Jam pavydą.

⁵⁹Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá.

⁵⁹Dievas, tai išgirdęs, supyko ir pasibjaurėjo Izraeliu.

⁶⁰És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között;

⁶⁰Jis paliko palapinę Šilojuje, kurią tarp žmonių buvo pasistatęs.

⁶¹Sõt fogságba viteté erejét, dicsõségét pedig ellenség kezébe.

⁶¹Savo jėgą Jis atidavė į nelaisvę, savo šlovę­į priešo rankas.

⁶²És fegyver alá rekeszté az õ népét; és az õ öröksége ellen felgerjede.

⁶²Savo tautą pavedė kardui ir pyko ant savo paveldėjimo.

⁶³Ifjait tûz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg.

⁶³Jaunuolius ugnis prarijo, mergaitės liko netekėjusios.

⁶⁴Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást.

⁶⁴Kunigai krito nuo kardo, o našlės negalėjo jų apraudoti.

⁶⁵Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hõs, a ki bortól vigadoz;

⁶⁵Tada Viešpats pabudo tarsi žmogus iš miego, tarsi karžygys, šūkaudamas nuo vyno,

⁶⁶És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok.

⁶⁶Jis privertė priešus bėgti, amžiną gėdą jiems padarė.

⁶⁷Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét;

⁶⁷Jis atsisakė Juozapo palapinės ir Efraimo giminės neišsirinko.

⁶⁸Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret.

⁶⁸Išsirinko Jis Judo giminę, Siono kalną pamėgo.

⁶⁹És megépíté szent helyét, mint egy magas [vár]at; mint a földet, a melyet örök idõre fundált.

⁶⁹Čia Jis pastatė savo šventyklą, aukštą kaip dangų, tvirtą lyg žemę, amžiams sutvertą.

⁷⁰És kiválasztá Dávidot, az õ szolgáját, és elhozá õt a juhok aklaiból.

⁷⁰Savo tarną Dovydą Jis išsirinko, paėmęs jį nuo avių gardų.

⁷¹A szoptatós juhok mellõl hozá el õt, hogy legeltesse Jákóbot, az õ népét, és Izráelt, az õ örökségét.

⁷¹Pašaukė jį nuo žindančių avių ganyti Jokūbą ir Izraelį, Jo paveldėjimą.

⁷²És legelteté õket szívének tökéletessége szerint, és vezeté õket bölcs kezeivel.

⁷²Jis ganė juos nuoširdžiai, rūpestinga ranka juos vedė.