¹Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

¹Mano balsas kilo į Viešpatį, kai aš Jo šaukiausi. Mano balsas kilo, ir Jis išklausė mane!

²Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

²Savo nelaimės dieną ieškojau Viešpaties; per naktį ištiesta mano ranka nepavargo; mano siela nepriėmė paguodos.

³Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

³Kai prisimenu Dievą­vaitoju, aš skundžiuosi ir alpsta mano dvasia.

⁴Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

⁴Tu laikai atmerktas mano akis. Aš nerimauju ir negaliu kalbėti.

⁵Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

⁵Apie praėjusias dienas mąstau, prisimenu senus laikus.

⁶Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

⁶Naktį prisimenu giesmę ir mąstau savo širdyje, mano dvasia vis tyrinėja:

⁷Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

⁷“Nejaugi amžiams atstums Viešpats ir nebebus palankus?

⁸Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

⁸Ar Jo gailestingumas aplenkė mane? Ar Jo pažadai, duoti kartų kartoms, neišsipildys?

⁹Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

⁹Argi Dievas pamiršo būti maloningas ir užsirūstinęs atsisakė būti gailestingas?”

¹⁰Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

¹⁰Aš sakiau: “Man skaudu, kad Aukščiausiojo dešinė pasikeitusi”.

¹¹És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

¹¹Prisimenu Viešpaties darbus, Tavo senovėje darytus stebuklus;

¹²Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

¹²apgalvoju visą Tavo darbą, kalbu apie Tavo veiksmus.

¹³És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

¹³Dieve, šventas yra Tavo kelias! Kuris dievas yra toks didis, kaip mūsų Dievas?

¹⁴Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

¹⁴Tu esi stebuklus darantis Dievas, apreiškiantis tautose savo galią.

¹⁵Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

¹⁵Tu savo ranka išpirkai savo tautą, Jokūbo ir Juozapo vaikus.

¹⁶Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

¹⁶Pamatę Tave vandenys, o Dieve, pamatę Tave vandenys sudrebėjo, gelmės sunerimo.

¹⁷Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

¹⁷Iš debesų vanduo pasipylė, pasigirdo padangėse garsas, švilpė Tavosios strėlės.

¹⁸A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

¹⁸Griaustinis danguje sudundėjo, žaibai apšvietė pasaulį, drebėjo ir virpėjo žemė.

¹⁹Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

¹⁹Tavo kelias ėjo per jūrą, takas­ per plačius vandenis, kur praėjai­ neliko žymės.

²⁰Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. [ (Psalms 77:21) Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével. ]

²⁰Tu vedei savo tautą kaip avis Mozės ir Aarono ranka.