¹Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

¹Viešpatie Dieve, kuris atkeršiji, Dieve, kuris atkeršiji, pasirodyk!

²Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

²Kelkis, pasaulio Teisėjau, atlygink išdidiesiems, ką jie nusipelnė!

³A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

³Viešpatie, ar ilgai dar nedorėliai džiūgaus?

⁴Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

⁴Ar ilgai kalbės įžūliai ir didžiuosis visi piktadariai?

⁵A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

⁵Viešpatie, jie trypia Tavo tautą, spaudžia Tavo paveldą.

⁶Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

⁶Jie užmuša našlę ir ateivį, žudo našlaičius.

⁷És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

⁷Jie sako: “Viešpats nemato, Jokūbo Dievas nepastebi”.

⁸Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

⁸Susipraskite, tautos neišmanėliai! Jūs kvailiai, kada išminties įgysite?

⁹A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

⁹Nejaugi Tas, kuris padarė ausį, negirdėtų, ir Tas, kuris sukūrė akį, nematytų?

¹⁰A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

¹⁰Argi Tas, kuris auklėja tautas ir moko žmones išminties, nesudraustų?

¹¹Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

¹¹Viešpats žino žmonių mintis, kad jos yra tuščios.

¹²Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

¹²Palaimintas žmogus, Viešpatie, kurį Tu auklėji ir savo įstatymo mokai;

¹³Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

¹³ramybę jam teiki nelaimių dienomis, kol nedorėliui kasama duobė.

¹⁴Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

¹⁴Juk Viešpats neatmes savo tautos ir neapleis savo paveldėjimo.

¹⁵Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

¹⁵Teisingumas sugrįš teisiajam ir juo paseks visi tiesiaširdžiai.

¹⁶Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

¹⁶Kas gins mane nuo piktadarių? Kas užstos mane prieš skriaudėjus?

¹⁷Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

¹⁷Jei Viešpats man nebūtų padėjęs, būčiau atsidūręs tylos karalystėje.

¹⁸Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

¹⁸Kai pasakiau: “Slysta mano koja”, Tavo gailestingumas, Viešpatie, palaikė mane.

¹⁹Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

¹⁹Kai mano širdis prisikaupė rūpesčių, Tavo paguoda sielai džiaugsmą grąžino.

²⁰Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

²⁰Argi Tu nedorėlių sostui pritarsi, kai iškraipydami įstatymą jie spaudžia žmones?

²¹Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

²¹Teisiojo sielą jie puola, nekaltą kraują pasmerkia.

²²De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

²²Bet Viešpats yra mano apsauga ir mano Dievas­priebėgos uola.

²³És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.

²³Jis atlygins jiems už jų nedorybes, jų pačių neteisybėse sunaikins juos. Viešpats, mūsų Dievas, sunaikins juos.