1Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!
1Ateikite, giedokime Viešpačiui! Džiaugsmingą triukšmą kelkime savo išgelbėjimo uolai!
2Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
2Ateikime į Jo akivaizdą su padėka, džiaugsmingai giedokime Jam psalmes!
3Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
3Viešpats yra didis Dievas ir didis Karalius, didesnis už visus dievus.
4A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
4Jo rankoje yra žemės gelmės ir Jam priklauso kalnų viršūnės.
5A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.
5Jo yra jūra, nes Jis ją sutvėrė, ir sausuma Jo rankų darbas.
6Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!
6Ateikite, pulkime žemėn prieš Dievą ir pagarbinkime, atsiklaupkime prieš Viešpatį, kuris sutvėrė mus!
7Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.
7Jis yra mūsų Dievas, o mesJo ganoma tauta ir Jo rankų globojamos avys! Šiandien, jeigu išgirsite Jo balsą,
8Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
8“neužkietinkite savo širdžių kaip Meriboje, kaip gundymo dieną dykumoje,
9A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
9kur jūsų tėvai mane gundė ir mėgino, nors mano darbus buvo matę!
10Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!
10Keturiasdešimt metų mane liūdino ta karta, ir Aš pasakiau: ‘Ši tauta klysta savo širdyje ir nepažįsta mano kelių’.
11A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]
11Užsirūstinęs jiems prisiekiau: ‘Jie neįeis į mano poilsį!’ ”