¹Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

¹¶ Nana, kua kitea katoatia tenei e toku kanohi, kua rongo toku taringa, kua mohio.

²A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

²Ko ta koutou e mohio na, ko taku ano tena e mohio nei: kahore hoki ahau i hoki iho i a koutou.

³Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.

³Ina, e whai kupu ano ahau ki te Kaha Rawa: a e hiahia ana ki te korerorero ki te Atua.

⁴Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

⁴Ko koutou ia, he hunga tito i te teka, he rata horihori noa koutou katoa.

⁵Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

⁵Te pai na, me i mutu rawa a koutou korero! Ko to koutou whakaaro nui hoki tena.

⁶Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

⁶Tena ra, whakarongo mai ki taku tautohe, maharatia nga whawhai a oku ngutu.

⁷Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

⁷Me tautoko ta te Atua ki te kupu kino? me tautoko ranei tana ki te tinihanga?

⁸Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

⁸Ka whakapai kanohi koia koutou ki a ia? Ma koutou ranei ta te Atua tautohe?

⁹Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

⁹He pai ranei kia rapua ta koutou e ia? E maminga ranei koutou ki a ia, e pera me tetahi ka maminga nei ki te tangata?

¹⁰Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

¹⁰He pono ka whakahe ia ki a koutou ki te whakapai puku koutou i te kanohi.

¹¹Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?

¹¹E kore ranei koutou e mataku ki tona nui? E kore ranei te wehi ki a ia e tau ki a koutou?

¹²A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

¹²Ko a koutou pepeha nunui he whakatauki no te pungarehu, ko o koutou parepare he parepare paru.

¹³Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

¹³¶ Kati te korero, waiho noa iho ahau, kia korero ai ahau, ahakoa pa mai te aha ki ahau.

¹⁴Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

¹⁴He aha oku kikokiko i ngaua ai e oku niho? He aha toku wairua i waiho ai e ahau i roto i toku ringa?

¹⁵Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

¹⁵Ahakoa whakamate noa ia i ahau, ka tatari tonu ahau ki a ia: otiia ka mau tonu ahau ki oku ara i tona aroaro.

¹⁶Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

¹⁶Ko tenei hoki hei oranga moku; e kore hoki te tangata atuakore e tae mai ki tona aroaro.

¹⁷Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

¹⁷Ata whakarongo ki aku korero: kia anga mai o koutou taringa ki taku e whakapuaki nei.

¹⁸Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

¹⁸Na kua takoto taku mo te whakawa; e mohio ana ahau he tika ahau.

¹⁹Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

¹⁹Ko wai ia hei totohe ki ahau? Ka whakarongo puku hoki ahau aianei, a ka hemo ahau.

²⁰Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

²⁰Engari kaua nga mea e rua e meatia mai ki ahau; katahi ahau ka kore e huna i ahau i tou mata.

²¹Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

²¹Kia matara atu tou ringa ki tawhiti i ahau; a kaua ahau e whakawehia e te mataku ki a koe.

²²Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

²²Ko reira, mau e karanga, a maku e whakao atu; maku ranei e korero, a mau e whakahoki kupu mai ki ahau.

²³Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

²³¶ Ka hia ra oku kino, oku hara? Meinga ahau kia matau ki toku he me toku hara.

²⁴Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

²⁴He aha tou mata i huna ai e koe? He aha ahau i kiia ai e koe he hoariri?

²⁵A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

²⁵E kapokapohia ranei e koe te pakawha e puhia haeretia ana? E whaia ranei e koe te papapa maroke?

²⁶Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

²⁶Kei te tuhituhi na hoki koe i nga mea kawa moku, e mea ana hoki kia riro mai i ahau nga he o toku taitamarikitanga.

²⁷Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

²⁷Karapitia iho e koe oku waewae ki te rakau, he mea tohu nau oku ara katoa, a he mea tuhi nau oku takahanga waewae tawhio noa:

²⁸Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

²⁸Ahakoa toku rite kei te mea pirau, e memeha noa ana, kei te kakahu e kainga ana e te purehurehu.